közepes eső
havazás
Időutazás
Mindig is szerettem az időutazós filmeket, amikor a modern világból hirtelen egy másik korban találja magát a főszereplő, több-kevesebb sikerrel ugyan, de alkalmazkodni próbál a körülményekhez. Érdekes volt belegondolni, hogy mi lenne, ha velem történne ilyesmi… Hogyan reagálnék, ha egyik pillanatról a másikra éveket mennék vissza az időben. De igazából az elmúlt hétvégén döbbentem rá, hogy mindez a valóságban is lehetséges...
Több mint egy éve nem vonatoztam, péntek este azonban Gyergyószentmiklósról Csíkszeredába kellett mennem, így hát gondoltam, az egyetemi évek nosztalgiázása végett a vasúti közlekedést választom. Időutaztam. Teljes életnagyságban tárultak elém a balkáni szocializmust idéző képsorok: a falak itt-ott omladoznak, kóbor kutyák játszanak pajkosan a sínek mellett, egy-egy helyen pedig irdatlan erejű bűz csapja meg az ember orrát. A kellemes utazásról már ezekben a pillanatokban lemondhatunk, azt pedig még nem is említettem, hogy a vasúti közlekedést már csak nagyon kevesen veszik igénybe, nem véletlenül. Néhány haza menni kívánó munkás és egy-egy lézengő fiatal, illetve két család várta a vonatot.
– Milyen telefonod van? – szegezte nekem a kérdést azonnal egy fiatal, miközben a jegypénztár felé igyekeztem.
– Nincs telefonom – próbáltam lezárni a beszélgetést, az illető azonban nem adta fel egykönnyen.
– Akkor adjál két lejt! – szólt hozzám ismét, majd amikor azt mondtam, hogy nem, néhány társával együtt fenyegetően kezdtek méregetni.
Egy darabig út közben még lenyeltem néhány gombócot, de szerencsére nem maradtak a vonaton az úti célom eléréséig. Mondanom sem kell, egy darabig elment a kedvem az időutazós filmektől.
Kertész László
.jpg)
