Jubileumi gálaműsor alkalmával töltötte meg szerdán – talán már senki sem tudhatja, hányadszorra – Balánbánya művelődési házát az idén húszéves Ördögborda Néptáncegyüttes. A nemzetközi porondon is népszerű tánccsoport legfiatalabb és legidősebb tagjai örömzenére örömtáncoltak a szokásos év végi születésnapi fellépésen. Húsz év számadását jutalmazta vastapssal a közönség. [caption id="attachment_41964" align="aligncenter" width="1000"] Ördögbordások a színpadon. Vastaps a jutalmuk Fotó: Kovács Hont imre[/caption] A páfrány – vagy ahogy a legtöbben ismerjük: az ördögborda – szépségét a levélpárok hordozzák. Valamennyi levélnek ott a társa a növény szárának a másik oldalán, és ha egyetlen levelet leszakítunk róla, a párjának az árválkodása tönkreteszi a látványt. Az Ördögborda sem különbözik kisbetűs névadójától: tagjai párban léteznek, ezek a párok pedig magát az életet, a szépséget, a varázst, az egymásrautaltságot és annak megnyugtató biztonságát jelentik. Párkeresés Rögös, nehéz út vezetett odáig, amíg a levélpárok egymásra találtak. Az együttest vezető Sándor Csaba Lajos koreográfus 1995-ben kezdett néptáncot oktatni Balánbányán. – Amikor híre ment, hogy néptáncoktatás kezdődik, sokan azt gondolták, hogy ez csak valami hasztalan időtöltés. 189 román és 2 magyar gyermek jelentkezett első körben, de rögtön az elején megértették, hogy itt komoly munka lesz – emlékezett a „hőskorra” korábbi találkozásunk alkalmával Sándor Csaba Lajos. – A néptánc, akárcsak az anyanyelv, az örökségünk része. A magyar néptánc a magyaré, a román a románé, a görög a görögé. Mi nemcsak magyar táncokat oktattunk, de túlnyomórészt azt, mert ez a miénk. Ez néhányaknak nem tetszett, és mivel Balánbányán a nemzetiségi kérdés érzékeny téma tud lenni, az első generáció idején volt rá példa, hogy a gyermekeket hazakísértem, mert botokkal vártak rájuk. A nemzetiségi feszültségek oldását elősegítette a helytállás és a hírnév, a minőségi munka miatt pedig nem kellett sokat várni ezekre. Már 1996-ban „felfedezte” a néptáncegyüttest Goldschmied József, a budapesti főpolgármesteri hivatal munkatársa, aki a határon túli kulturális rendezvények szervezésének zászlóvivője volt. Ezen a csíkszeredai eseményen – a II. Csipike Nemzetközi Gyermektalálkozón – még 25 balánbányai és 25 csíkszentdomokosi gyermek alkotta a tánccsoportot, és azonnal meghívást kaptak a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozója nevű fesztiválra. – Ezzel vette kezdetét az Ördögborda története. Ez volt az a találkozó, amelyre évente legalább fél évet készültünk: kihívás volt, állandó agymunka, sok izzadság és szenvedés, lemondás és beteljesülés. Ennek a találkozónak köszönhetően figyeltünk fel egymásra erdélyi és Kárpát-medencei tánccsoportok, civil szervezetek – fogalmazott a szerdai ünnepi beszédében a koreográfus, aki feleségével, Sándor Ágnes Adriennel vezeti a két évtized alatt nemzetközi hírnévre szert tevő együttest. A balánbányaiak és a do­mokosiak 2010-ig együtt al­kották az Ördög­bordát, mind­két településen pró­báltak. A táncosok a felcsíki népzene és néptánc forrásából táplálkozva nagyon hamar elérték azt, hogy városuk, térségük, majd nemzetük büszkeségeivé váltak. Ósdi vasajtóktól a Vígszínház színpadáig A balánbányai Tanulók Háza nem kényeztette el a néptáncosokat. A körülmények elrettentőek voltak, a táncos lábú fiúkat és lányokat mégsem rettentette el a beázott mennyezet, a néptánchoz alkalmatlan padló, a letűnt korszakot idéző vasajtók és vasrácsok, amelyeket biztonsági megfontolásból maga a táncegyüttes-vezető szereltetett fel. A becsületes munka, a változatos repertoár és az egyre több és színvonalasabb fellépés messzire repítette az együttest. A már említett budapesti fesztivál mellett – amelyen tizennégyszer vettek részt – számos más magyarországi településen felléptek, a 2000-es évek elejétől pedig Dániában, Lengyel­ország­ban, Törökországban is megfordultak. Szerdai beszédében Sándor Csaba Lajos a „tör­téneti áttekintő” során kiemelte a budapesti Víg­színházban 1300 néző előtt 2010-ben bemutatott Kinek szíve merre vezet című előadást, amelyet az Ördögborda művészeti szempontból legnívósabb műsorának nevezett. A nemzetközi hírnév a Fölszállott a páva című tehetségkutató 2012-es évadában csúcsosodott. – Ami kiemelkedőnek számít, hogy nagy szívünk, jó hangulatunk és szerény teljesítményünk egy nagy Kárpát-medencei összefogást eredményezett a szeretet jegyében. Ezért nyerhettük el a közönségdíjat – köszönte meg a közönség szeretét a szerdai gála alkalmával a koreográfus. Javuló feltételek Az Ördögborda „mögött” ott áll a működtető Nexus Alapít­vány, amely jogi személyi státuszával segíti a néptáncegyüttest és a népi kultúra terjesztését. Nagy szerepe van abban is, hogy a fizikai feltételek is sokat javultak. Ma már sokkal jobb körülmények között próbálhatnak a táncosok, és a fejlődés folyamatos. – Tíz éve kezdődött el a Tanulók Házának lassú felújítása. Ekkor vált elfogadhatóvá a padlózat, ablakokat cseréltünk, apró lépésekben fejlesztettünk. A Fölszállott a páva megnyerése tekintélyt parancsolt, ezután kértem, hogy kapjunk saját termet. 2015 tavaszán végül a miénk lett az emelet, és szőnyegre, technikai berendezésekre pályáztunk. Van két nagy termünk – egy próbaterem és a néprajzi gyűjteményeinket is őrző „Ördögborda-szentély” –, valamint egy fürdőszobánk zuhanyzókkal, és a stúdióteremhez is már megvannak egyes felszereléseink, de még nem tudjuk berendezni a helyiséget. Tavaly a tetőzetet is megjavítottuk, újabban pedig biztonsági kamerákat is felszereltünk – sorolta a fejlesztéseket Sándor Csaba Lajos. Októberi látogatásunkkor büszkén mutatta a lépcsőházat, amelyet a táncosok tettek vidámabbá új meszeléssel és fotókkal. A „néptánc-emeleten” egyik tábor a másikat éri és minden felszerelés kellőképpen működik. „Szép szemű” emberek A szokásos december 28-i éves számadáson az együttes­vezető „szép szemű” emberekként jellemezte a közönséget. A legszebb szemük azonban a táncosoknak volt: az igyekvő, ügyes kisgyermekeknek és a szilaj veteránoknak. A színpadon az első és a legutóbbi nemzedék tagjai is együtt ropták, olyan hangulatot teremtve, amely valósággal parancsolta a vastapsot, a legvégén pedig az állva tisztelgést. A legények és lányok, férfiak és asszonyok egymásra találtak, egymás levélpárjai lettek. 266 hazai és 209 külföldi fellépés, 87 önálló műsor, 94 külföldi turné és az ezek során megtett több mint 122 ezer kilométer után túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Balánbánya ördög­bordájának egyik legszebb levélpárja a nagybetűs Ördögborda. A csíkszentdomokosi Kedves zenekar húzta, az Ördögborda ropta, a közönség pedig ámult. Ámult, és sugározta magából, hogy még hosszú éveken át szívesen ámulna! Kovács Hont Imre