Hová mennek a fiatalok? 7. - Intelligens növekedés

Hargita Népe
Az Európai Régiók és Városok Hete kiemelkedő eseménye a RegioStars díjak kiosztása. A díjjal az Európai Bizottság az uniós kohéziós politika forrásai által támogatott legötletesebb és leginnovatívabb regionális projekteket jutalmazza. A díjat több kategóriában ítéli meg a szakmai zsűri: Intelligens növekedés – a kis- és középvállalkozások (kkv) növekedési lehetőségeinek bővítése a digitális gazdaság előmozdítása céljából; Fenntartható növekedés – a polgárok és közösségeik javát szolgáló energiahatékonysági beruházások ösztönzése; Inkluzív növekedés – a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett csoportok integrálása; CityStars – városfejlesztés a jövő kihívásainak tükrében; Hatékony menedzsment. A zsűri elnöke idén is – akárcsak tavaly – Lambert van Nistelrooij holland néppárti európai parlamenti képviselő, az EP regionális fejlesztési bizottságának tagja volt, a különböző kategóriákban nevezett pályázatokat a témakörben illetékes nemzetközi szervezetek munkatársai, az oktatási és tudományos élet két-két személyisége bírálta el. Térségünkből Bernáth Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának kutatója vett részt az Inkluzív növekedés kategória zsűrijében. Az esemény színvonalát, rangját jelzi az is, hogy a különböző kategóriák döntőseit, projektjükkel együtt a szervezők bemutatták az Európai Bizottság honlapján, elérhetőek voltak mobilapplikáción, illetve elérhetővé tették igényesen megszerkesztett és jó minőségben kivitelezett kiadványban. Emellett a döntősöket sajtótájékoztatón mutatták be a brüsszeli szépművészeti múzeum, a BOZAR különtermében a meghívott újságíróknak, a nyertes projekteket, készítőiket pedig a BOZAR gyönyörű szecessziós színháztermében rendezett nagyszabású gálaműsor keretében hozzák nyilvánosságra. Nagyon sok, rendkívül ötletes projektet láthattunk: többnyire egyszerű, kevés pénzt – viszont annál több kreativitást, kezdeményezőkészséget és munkát – igénylő projektekről volt szó, de amelyek megvalósításuk révén jelentős pozitív változást hoztak egy-egy közösség életében. S volt ott filmvetítés, laudáció, köszönőbeszéd – ünnepélyesség, meghatódottság. Mindezek mellett kis hiányérzetem is volt, ugyanis a döntős projektek között nem találtam sem hazai, sem magyarországi pályamunkát, a döntősök Svédországból, Dániából, Hollandiából, Belgiumból, Németországból, Olaszországból, Portugáliából, az Egyesült Királyságból, Grönlandból, Norvégiából, Lengyelországból, Horvátországból, Ausztriából, Spanyolországból és Litvániából voltak. Mi lehet ennek az oka? Nem vagyunk eléggé kreatívak? Nincs kellő kezdeményező készségünk? Nem tudunk pályázni? Nem ismerjük ki magunkat a nem konvencionális pénzforrások felkutatásának és megszerzésének világában? Túl nehézkes a hazai pályáztatási rendszer? Nem tudunk megbirkózni annak bürokratikus akadályaival? Bizonyára mindebből egy-egy kicsi igaz… Visszatérve az idei gálára: rendkívüli biztonsági intézkedések között zajlott a rendezvény, akárcsak az egész egyhetes rendezvénysorozat. A szokásos biztonsági kapus, vonalkódos belépőkártyás beléptetés mellett az Európai Parlament, az Európai Bizottság különböző székházai, a Régiók Bizottságának székháza előtt – akárcsak a különböző kormányzati épületek előtt, no meg a turisták által látogatott helyeken – állig felfegyverzett katonák álltak. Az utakon gyakran lehetett látni cirkáló katonai járműveket, többnyire csapatszállító autókat, gyakran lehetett találkozni bevetésre kész rohamrendőrökkel. S nem véletlen, tavaly nem sokkal az Európai Régiók és Városok Hete után történt a brüsszeli Zaventem repülőtéren és az Európa negyedben lévő Mallbeek metróállomáson merénylet. Érdekes módon a fokozott rendőri, katonai jelenlét nem volt zavaró, inkább azt sugallta, hogy a tavalyi történések dacára biztonságban vannak itt az emberek, a helyi lakosságtól az európai intézményekben dolgozó bürokratákon át a turistákig védve érezheti magát a különböző támadásokkal szemben. A gála pazar fogadással ért véget: a számtalan fogást kínáló pultok között az Európai Unió bábeli nyelvzavara uralkodott, a nyertesek mellett számos, valamennyi uniós országból származó újságíró is részt vett az eseményen. A pincérek, pultosok között találtunk magyarul, illetve románul beszélő fiatalokat is. A vendégek között járkálva dzsesszzenészek fújták a hangszereiket, jó hangulatot teremtve. S közben alkalmunk volt megtekinteni a BOZAR The Power of the Avat-Garde. Now and Then (Az avantgárd ereje. Akkor és most) című kiállítást, amely felvonultatta azokat a 20. század elején született képzőművészeti alkotásokat, amelyek gyökeresen megváltoztatták a művészetet és a róla alkotott képet egyaránt. A korszak valamennyi meghatározó alkotójától lehetett műveket látni: Munchtól Picassón át Moholy Nagyig. Jobb befejezés nem is kellett egy remek hangulatú rendezvénysorozatnak. A gála után két román újságíróval sétálgattunk a királyi palota előtt az Európai negyedben található szállodánkig. Brüsszelben kihagyhatatlan a sörözés, így betértünk egy lokálba. Mindenhol lehetett találkozni kelet-európai fiatalokkal, románul beszélőkkel találkoztunk kocsmában, hivatalokban egyaránt, nem ritka a román szó az építőtelepek mellett elhaladva. Ők is azon morfondíroztak, akárcsak én: miért mennek el a fiataljaink? Sarány István