borús égbolt
Hogy mindenki hazaérjen
Közlekedni jó. Autózni jó. Kényelmes és hasznos. Az autó elvisz A-ból B-be, cipel helyettünk. Jó belőle a kilátás. Az autóban együtt vagyunk. Autóval megyünk nyaralni, az autóval kirándulunk. Az autóban mesélünk, a családi autónknak neve van, és a gyermekünk néha a családtagok közé sorolja.
Az autó veszélyes. Autóval nagyon nagyot lehet ütközni, és amikor kasztni csattan kasztnihoz, vas a vashoz, ott az emberi test nagyon keveset bír. Sokféle autó van, sokféle biztonsági rendszerrel és elemmel, de végső soron mindenik törik.
Az autó munkaeszköz. Aki sokat vezet, rutinos lesz. A rutin tompítja a veszélyérzetet és talán túlontúl magabiztossá tesz. Másként méri fel a veszélyt az a sofőr, aki egy héten egyszer vezet, és másként megy bele a kanyarba az, aki reggeltől estig autóban ül.
Az autó drága. Megvenni is: van falu, ahol házat adnak telekkel egy középkategóriás autó áráért. Fenntartani sem olcsó, egy idő után minden szervizlátogatás kétségbe ejt.
Autózni tudni kell. Vezetni is, persze, de ehhez még sok más civilizációs és kulturális jellemvonás is hozzátartozik. Például, hogy figyelünk egymásra. Mert az utakon ritkán autózunk egyedül. Sokkal inkább együtt. Mindazokkal, akik oda, szembe, keresztbe tartanak. Persze mindenki a maga módján. Harcosan, előzgetve, lámpázgatva, nyomulva minden másodpercért. Vagy versenyzősen, sportolva, cselezgetve a GPS által saccolt érkezési időt. Vagy békésen, együtt csordogálva a többivel. Esetleg dühösen, öklöt rázva, büntetőfékkel. Anyukásan, nagymamásan vagy csajosan. Családias tempóban vagy merészebben.
És ott vannak persze a közlekedési szabályok. A korlátozások, a lámpák és vonalak. Másfelől pedig a lóerők, a turbó meg az ilyen-olyan áttét és meghajtás.
És nem utolsósorban a közlekedésbiztonság. Az autózásban számomra az az ijesztő, hogy bárkivel történhet baj. Nagyon nagy baj. A legnagyobb. Akkor is, ha mi hibázunk, de akkor is, ha más. Autózni felelősség. És ezt sosem lenne szabad elfelejteni, egyetlen pillanatban sem. Hogy ne csak egy-egy nagy tragédia ébresszen arra, hogy mennyire kell figyelni most is. És mindig. Minden pillanatban. Hogy mindenki megérkezzen. Hogy mindenki hazaérjen.
R. Kiss Edit
.jpg)
