Őrölt csípős paprika bármibe, fokhagyma mindenbe. A csípős jókedvre derít. Szívesen megkóstolom a különböző és különleges csilipaprikákat, a jalapeñót, a Carolina Reapert, a csilis majonézt, ketchupot, mustárt, és Erős Pista az egyik legjobb barátom. A kedvenc ételeim annyira csípősek, hogy legtöbben fulladoznak és könnyeznek tőle, de az sem ritka, hogy tejért esedeznek. Nem tagadom, néha meglódul a kezem a fűszerezés során és magamat is kihívás elé állítom, amikor kóstolásra, majd jóllakásra kerül a sor, de mivel nem szeretem a tejet, inkább csak csendben szenvedek. Plusz én készítettem, mindenki egye meg szépen, amit főzött. Ugye.
Olyan erős kötődés – szinte mondhatnám, hogy lelki viszony – van a csípős ételek és köztem, hogy azt sok szerelmes tinédzser megirigyelné. Kapcsolatunk évtizedek óta tart, mély, időtálló, türelmetlenül várjuk az újbóli találkozást, és bármi is történjen, mindig visszatérünk egymáshoz. Egy ismerősöm szerint a világ legcsípősebb étele, amikor magyarosan készít mexikói csilis babot egy kínai szakács. Na, ilyenre hívjon meg valaki!

Többnyire minden ételt feljavítok – vagy sokak szerint inkább „tönkreteszek” – valamilyen csípős hozzáadásával és megszállottan rajongok a zöldséges mexikói ételekért, de úgy általánosan a fúziós konyháért is, keverjük csak az ázsiait az olasszal, a mexikóit a franciával! Meg persze a magyart és székelyt bármivel. Nálunk, a hagyományos székely konyha jellegzetessége a zsírosabb húsokból készült fogások, amelyek elkészítéséhez kellemes aromájú zöldfűszereket használunk, mint petrezselyem, kapor, tárkony. De – kérdem én – hol marad a csípős? Minden sokkal ízletesebb, pikánsabb, aromásabb, ha kicsit felgyúl a fejünk. Dobjuk csak fel a húslevest egy kis hegyes erőspaprikával, a töltött káposztát, rakott krumplit és pörköltet őrölt csípős paprikával – vagy épp fokhagymás tejföllel, és nem a baracklekváros jut eszembe elsőként a lángosból sem.
Alkalomadtán – amikor épp könnyes szemmel kapkodok a levegőért – belegondolok, hogy valóban tönkreteszem a fogásokat? Ehetetlenül csípős ételeket főzök, amivel magamnak és másoknak is szenvedésközeli állapotot okozok? Elrontom a hagyományos fogásainkat? Megszégyenítem a magyar és székely konyhát? Csak viccelek, nem gondolkodom ilyesmiken! Nem árt néha elrugaszkodni a megszokott ízektől.