Szeretek önismerettel foglalkozni, és bár olykor nehéz szembenézni önmagam gyengeségeivel (pfff… ugye, mindannyiunknak mennyivel könnyebb a máséval), mégis szívesen teszem. Ezért gyakran fellapozom és olvasom az önismereti témájú könyveket, habár néha utolér az elmélet undora, máskor pedig csak nagyon lassan haladok az olvasással, hiszen emészteni (és gyakorlatba ültetni) is kell az olvasottakat. 

Legutóbb az Ahol otthon vagy című könyvet olvastam. Néhány napja, visszaolvasva az egyes fejezetekben aláhúzott sorokat, sokadjára is arra a következtetésre jutottam, ha lelkünk gondozásával akarunk foglalkozni, nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt. A kötet szerzői egy IV. századi görög szerzetesre, az egyiptomi sivatag remetéjére hivatkozva írnak olyan nyolc démonról, amelyek napjainkban is kihívást jelentenek, vagy éppen napjainkban jelentenek igazán kihívást. A könyvben az alábbi démonokat jegyzik: mértéktelenség, tisztátalanság, kapzsiság, düh, szomorúság, a hiú dicsőségvágy, akédia és gőg. A kötetben az idejétmúlt példák mellett említik a démonok modern változatait. A lista bármikor bővíthető, ha őszinték vagyunk magunkkal. Lásd a mértéktelenséget a telefongörgetésben, az aggódásban, a kapcsolatainkban, az egymás iránti ragaszkodásban és a kidobott kajában. A tisztátalanság nemcsak a szexuális vágyakban van jelen, annál is inkább az emberi szándékokban, az értékrendekben, a politikai kampányokban. A kapzsiság e tekintetben szóra sem érdemes, elég szétnézni, s látni, hányan lógatják orrukat, akár egy elveszített telefon miatt. A düh démona sem halott – lásd az enyhébb formáját a Facebook-oldalon a minden miatt kiakadók, helyesen írni sem tudók gondolatfejtéseit. A szomorúság démonáról főként a pszichiátriai rendelők előtt sorban állók tanúskodnak, de sokkal többen vannak, akik fel sem merik vállalni bajaikat, s még többen azok, akik állandóan csak panaszkodnak. 
A kötet szerzői szerint a sivatagiak akédiának nevezték azt az állapotot, akiknek soha semmi nem elég jó. A hiú dicsőségvágyról és a gőgről szintén jól tanúskodnak az állandóan cserélt Facebook-képek és a csendben folyamatosan rivalizálódó szomszédok. A könyv szerint egyik démonnak sem vagyunk maradéktalanul kiszolgáltatva. Szerintem amelyiknek meg hagyjuk, azt meg is érdemeljük.