Hirdetés

Mekkora állatok!

Kiss Előd-Gergely
Becsült olvasási idő: 2 perc

Mekkora állatok! Előszeretettel szoktuk hangoztatni, amikor szélsőségesen deviáns emberi magatartással szembesülünk. Általában méla undorral és végtelennek tűnő megvetéssel nyilatkoztatjuk ki szentenciánkat. Való igaz, előfordul időnként, hogy egyik-másik felebarátunk minősíthetetlen viselkedése indokolttá teszi, hogy ily módon fejezzük ki jogos felháborodásunkat. Lássuk be, ez sokkal helyénvalóbb módja az önkifejezésnek, mintha Fülig Jimmy (Rejtő Jenő regényhőse) módszerét alkalmazva jól irányzott bal egyenessel adnánk hangot határozott nemtetszésünknek. A pofozkodás ugyanis kizárólag az olyan regényhősöknek áll jól, mint Fülig Jimmy. A való életben jól tesszük, ha nem az ököljog alkalmazásával akarunk érvényt szerezni akaratunknak, akkor sem, ha az maga az igazságosság megtestesülése. Azaz a nyers erőszak alkalmazásával nem biztos, hogy azt az eredményt érjük el, amelyet feltétlenül szerettünk volna.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Ennek ellenére a fent említett megállapításnak van gyenge pontja is. Nevezetesen, hogy dehonesztáló az állatokkal szemben. Van még ehhez hasonló szólásunk, sőt népmesénk is. Ilyen például a kutya-macska barátság. Nézetem szerint azonban nem áll meg maradéktalanul az a vád, hogy a fent nevezett házi kedvencek közötti viszony kizárólag konfliktusos lehet. 
Abból gondolom, hogy alkalmam nyílt erről saját szememmel meggyőződni. Hétvégéken általában hazalátogatok Székelykeresztúrra, családi házunkhoz. Most is így tettem. Reggel alig léptem ki az ajtón, máris odajött hozzám a szomszéd macskája és elkezdett hízelegni, ahogy csak a macskák tudnak. Persze hogy megsimogatja az ember. Pár másodpercre rá odajött a szomszéd kutyája is egy simogatásért, ő is jópofa, hát megsimogattam őt is. A derék eb és a cirmos a legnagyobb egyetértésben álltak sorba egy kis kedvességért. Sőt! Később a macska a kutyához dörgölőzött, az meg a legnagyobb belenyugvással tűrte.
A két állat közötti szolidaritást, barátságot nem lehetett nem észrevenni. Eszükbe se jutott civakodni. Majdnem felháborodtam. Hogyhogy ebben a hőségben nem mentek még egymás idegeire és nem kiabálnak egymással? Van pofájuk ezekben az idegtépő időkben békében, szeretetben megférni egymás mellett? Mekkora állatok!



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!