A szomszédban lövik egymást, de nem csak ott, a világ vezetői nagy szavakat pufogtatva fokozzák a há­borús helyzetet. A nyugdíjakat újraszámolták, a medvék egyre inkább közelebb merészkednek tele­püléseinkhez, sőt a megélhetésért küzdő emberekre támadnak, vagy a mezőgazdasági területeiken ga­rázdálkodnak. A megszavazott vadászati törvény egye­lőre csak porhintés. Egyes helyeken a kóbor kutyák is támadnak. Egy idős bácsi minap arra panaszkodott, esti sétáin már kétszer is leköpdösték fiatal huligánok, van, akinek a nagymamájától a botot vették el. Vidéken a szelektív hulladék elszállításának napján idegen férfi autóval járta az utcákat, és gyűjtötte a palackokat. Az említett történéseket sorolva sokadjára is az az anekdota jut eszembe, miszerint az igazgató külföldi útjáról haza­telefonál. Természetesen az alkalmazottak ekkorra már koccintottak néhányat.

A mámoros állapotú portás nem tudott érdemben válaszolni. Ezért az igazgató meg­kérdezte: Van ott még valaki magán kívül? Mire a válasz: Igazgató úr, kérem, itt mindenki magánkívül van! Szóval, nagyot nem tévedünk, ha kijelentjük, a helyzetet látva szinte mindenki magánkívül van. Továbbra is érthetetlen, hogy – leegyszerűsítve – két állam bácsi miatt miért kell megannyi ártatlan embernek, de főként gyermeknek szenvednie. A nyugdíjakkal kapcsolatban kérdés az is, miért nem lehet megoldani, hogy aki csak néhány évet dolgozott, az is megkapja a tisztességes megélhetéshez szükséges összeget, és aki negyven évig tolta a szekeret, az is becsülettel ki legyen fizetve. A medvéktől még a kopasznak is égnek áll a haja! 

A helyzet a bürokrácia, a vezetőink és zöldjeink vaksága és a tökéletlenség netovábbja. S a méregzöldek jöhetnek, hogy kiirtottuk az erdőket, de akkor miért nem csapják az emberi életek miatt is az asztalt. Nem az utóbbi a fontosabb? A kutya rendkívül kedves állat számomra. De az mégiscsak elfogadhatatlan, hogy gyermekek és felnőttek kell féljenek a kóbor kutyáktól az utcán. Miért nem lehet ideiglenes megoldást találni a helyzetükre? Hol van a rendőrség, amikor idősöket gúnyolnak, bán­talmaznak? Furcsa világ, amelyben van arra kapacitás, hogy minden egyes parkoló autót tudnak ellenőrizni, hogy ki van-e fizetve a parkolási díj, de az utcán sétálókra nincs ki vigyázzon! Az autóval guberálók sem feltétlenül kenyérre szorulnak. Józanságot, és figyeljünk, vigyázzunk egymásra!