Aki rendszeresen jár-kel Csíkszeredában, az tudja, nagyobb esőzések idején a Nagyrét utcai barkácsáruház közelében tengerszem alakul ki, azaz hatalmas víztócsa keletkezik. Ennek okairól október 3-i lapszámunkban írtunk. Ezúttal nem is a pocsolyáról szólnék, hanem arról, hogy annak közelében évek óta ott él egy gazdátlan fekete kutya. Egyébként annak ellenére, hogy kutyabarát vagyok és rendkívül kedvelem a négylábúakat, ha kóbor kutyákat látok mégis gyakran felmérgelődöm, több okból is. Valahogy nem tudom felfogni, hogy léteznek, akik felelőtlenül utcára teszik a kutyát, másrészt dühös vagyok, mert gyerekként többször is megtapasztaltam, milyen érzés támadó kóbor kutyával találkozni, illetve bosszankodom azon is, hogy egy község, város a bürokrácia útvesztői közepette miért nem tudja megtalálni a megoldást a kóbor kutyák helyzetére. Gyakran fel is teszem a kérdést, ha netán tragédia történik, ki lesz a felelős!? No, de mindezek ellenére a pocsolya közelében élő kutya mégis kedves számomra.

Kóbornak továbbra sem nevezném, hiszen évek óta ott él. Nincs hajléka, mindössze csak egy kis vacka van, az esős napokon a szárazabb helyeket keresi. Rendszeres étkezése sincs. A közeli élelmiszer-áruházból hazafelé tartva szoktam adni neki némi kaját, de a közelében lévő zacskók, dobozok arra utalnak, hogy időnként másoktól is kap harapnivalót. Ivóvizet a mocsaras helyen a kisebb gödrökben talál. A közelében lévő szilvafánál a folyóügyeket intéző idegeneket megugatja. Nagyjából így telnek a napjai. Gyakran járok azon a környéken, és időnként óhatatlanul is párhuzamba állítom közösségünk helyzetét a kutyáéval. Ha pesszimistább szemüvegen nézzük a körülményeket, láthatjuk – a kutyához hasonlóan – az ország közepén élünk, alacsony gazdasági mutatókkal, sokunknak van otthonunk, az időjárás mogorvább errefelé, mint máshol, mindezek ellenére megvagyunk. Habár a jobb megélhetésért sokan joggal „elkóborolnak”, de ha „otthonunkat” háborgatják, az elvándoroltakkal együtt felhördülünk. Borús, zord idő(k)ben, ködben példát is vehetünk a kutya kitartásáról és (talán) a jobb élet iránti reményéről.