Kritika és kirakat
A pedagógusok gyenge felkészültsége és érdektelensége a hazai oktatási rendszer legnagyobb problémája – derül ki egy friss közvélemény-kutatásból.
A pedagógusok gyenge felkészültsége és érdektelensége a hazai oktatási rendszer legnagyobb problémája – derül ki egy friss közvélemény-kutatásból. Az INSCOP és több egyetem együttműködésével elvégzett felmérés résztvevőinek több mint fele gondolja ezt.
A pedagógustársadalom ritkán veszi jó néven a kritikát. Sokan szeretnék továbbra is fenntartani azt, amikor a tanár a társadalmi ranglétra viszonylag magas fokáról tekintett le a szülőkre, a rábízott gyerekekre, és nem is érhetett el hozzá semmi visszajelzés, mert hogyan is mernék az ő munkáját megkérdőjelezni. Ő megtette, amit lehet, ha valami mégsem úgy jött össze, arról a diák, a szülő, a környezet tehet. Nagyon távol áll ez a szemlélet attól, hogy az oktatás is egy szolgáltatás, ahol a kliens, fogyasztó, a célközönség igenis kifejezheti nemtetszését, és megfogalmazhatja elvárásait, igényeit. Ahol a vevő elégedettsége a fontos.
Ezzel szemben érdekes azt látni, hogy még mindig mekkora rettegéssel, illetve az időszakos kirakatműködés megteremtésével készülnek az iskolák egy alapellenőrzésre. Mire bevonulnak a tanfelügyelők, készen vannak a papírhalmok, lecketervek, kimutatások, megalakították a 30-40 iskolai bizottságot, amelyek papíron rengeteget dolgoznak, glédában állnak a jegyzőkönyvek, lesz néhány mintaóra, amit előre elpróbáltak, és ahol mindent bevetnek, amit máskor csak ritkán… Az ellenőrzés véget ér, a tanfelügyelőség egy-két dolgot már csak a forma kedvéért is megkritizál, majd visszatér minden a régi kerékvágásba. A vicc csak az, hogy az összes fél tudja, ha nem is vallja be magának, hogy az egész csak színjáték és bürokrácia, az adott iskola szokványos működéséről vajmi keveset árul el. Nem méri a diákok jóllétét, a szülők elégedettségét (bár elbeszélgetnek képviselőikkel, de ez többnyire csak egy formális aktus), nem ad támpontokat a teljesítmény, a légkör javítására egy olyan iskolában sem, ahol évről évre romlanak a vizsgaeredmények, vagy ahol gyakoriak a fegyelmi problémák.
Sok hűhó semmiért, ehelyett inkább a valós visszajelzésekre kéne figyelni. Itt van az idézett felmérés, szélesebb körben meg lehetne hallgatni a szülőket, diákokat, rendelkezésre állnak a tanulmányi eredmények, csak épp elemezni kéne, hogy mit üzennek. És elindulni egy jobb irányba.