A minap egy barátom a fejemhez vágta, hogy a fekete hajú nők rosszul érzik magukat, ha nem tudnak valamibe belekötni. Először úgy hittem, viccnek szánta, majd rájöttem, hogy csak túl jól ismer. És bár először csak nevettem, utólag azt kezdtem érezni, hogy ebbe illene jobban belegondolnom. Miért is lehet az engem körülvevő embereknek az a benyomása, hogy szeretek kötözködni?
Arra gondoltam, átgondolom, hogyan indul egy napom és mi idegesít fel, mibe és milyen gyakran kötök bele. Rá kellett jönnöm, hogy részben igazat szólt. 
Amint beülök az autóba, az első útkereszteződésben felmérgesít, hogy miért nem jelez az előttem haladó, a szembejövő, és nekem mégis honnan kellene tudnom, hogy merre tart, ha nem jelzi? Már itt ideges vagyok, hogy sokan mennyire nincsenek tekintettel másokra, a forgalom többi résztvevőjére. Pedig nem nagy feladat.
Majd jön a parkolóhely-keresés. Először persze olyat szeretnék, ami árnyékos, de nem fa alatt van, és a többi, ám amikor a harmadik kört teszem meg, már úgy vagyok vele, hogy teljesen mindegy. Amikor pedig találok egy jónak tűnő helyet, kiderül, hogy a mellette parkolónak nem sikerült beférni a vonalak közé figyelmetlenségből, így megtehetem a negyedik körömet is. Végül is az időmből kitelik… Ugyanoda lyukadunk ki: nem vagyunk tekintettel egymásra, mindenki oldja meg a saját gondját.
Ha végre leparkoltam, elmennék reggeliért egy boltba, az biztos, hogy az előttem levő tíz perc alatt sem tudja eldönteni, hogy meggyes vagy áfonyás péksüteményt válasszon. Állok szomorúan és egyre idegesebben a választott pizzaszelettel, és nem tudom értelmezni, hogy miért nincs tekintettel az őt körülvevő emberekre az az egy, aki a héten már harmadszor, épp előttem készít mélyinterjút a péksütemények összetevőiről az eladóval. Én fél perc alatt végeznék, haladnék, mennék a dolgomra, de nem tehetem. Mert nem figyelünk egymásra.
És miért nem figyelünk egymásra? Mert kényelmesebb csak saját magunkkal foglalkozni. Nem azt kívánom, hogy mindenki legyen tekintettel RÁM, hanem hogy legyünk tekintettel EGYMÁSRA. Szerintem mindenkinek jobban indulna a reggele és nyugodtabb lenne a napja, ha néha körbenéznénk és jobban odafigyelnénk egymásra. Vagy egyáltalán figyelnénk. Ez pedig szerintem nem kötekedés, csak körültekintés. Mondom, szerintem.