„Mit képzelnek, én dolgozok maguk helyett, ráadásul az én koromban már nem is olyan egyszerű! Elvégzem az önök munkáját ingyen!” – csöppentem bele akaratlanul is egy szóváltásba az egyik budapesti szupermarket önkiszolgáló kasszájánál, ahol egy idős hölgy rótta fel a kiszolgáló személyzetnek, hogy magára hagyják a modern eszközök – számára nehézséget okozó – használatában, persze a bolt alkalmazottja jelezte, szívesen segít, de nem árt, ha ezt az igényt jelzik. Ez a jelenség nemcsak Magyarországon, de a Kárpát-medence keleti végein, Székelyföldön is egyre inkább elterjedőben van. Számos üzletben vezetik be az önkiszolgáló kasszákat, ám felmerül a kérdés: áldás vagy átok ez?
Az önkiszolgáló pénztárak elterjedése látszólag kényelmes és gyors megoldás a vásárlók számára, de etikai és morális kérdéseket is felvet bevezetésük. Az egyik legfontosabb gond, hogy ezek a rendszerek fokozatosan helyettesítik az emberi munkaerőt, elvéve a pénztárosok és más dolgozók munkalehetőségét. Ez nemcsak a dolgozóknak kedvezőtlen, hanem a vásárlókra is új terheket ró. Míg korábban a pénztáros végezte el a szkennelést és a fizetéssel kapcsolatos feladatokat, most mindezt a vásárlóknak kell megtenniük – méghozzá ingyen.

Felmerül a kérdés, miért nem jár kedvezmény azoknak a vásárlóknak, akik gyakorlatilag az eladónők helyett végzik ezt a munkát? Több önkiszolgáló pénztár, kevesebb eladónő, több profit. A kereskedelmi vállalatok jelentős költséget takarítanak meg a kevesebb alkalmazott foglalkoztatásával, de a vásárlók idő- és energiaráfordítását – mások helyett végzik a munkát – nem kompenzálják.
Egy másik vásárló a közösségi médiában ugyancsak felháborodásának adott hangot, amiért az áruházak önkiszolgáló pénztárai lényegében arra kényszerítik a vásárlókat, hogy elvégezzék a pénztárosok munkáját ingyen. A vásárló nem azért megy vásárolni, hogy a boltnak dolgozzon, és azt is felrótta, miért nincs semmilyen kompenzáció az önkiszolgálásért. Szerinte az áruházaknak inkább a munkalehetőségek megőrzésére kellene fókuszálniuk, nem pedig a vásárlókra hárítaniuk a feladatokat.
Az önkiszolgáló pénztárak további hátránya, hogy technikai hibák esetén kiszolgáltatottá teszik a vásárlókat. Egy áramkimaradás vagy rendszerhiba esetén hiába van pénz a számlán, az árut nem lehet kifizetni, így a vásárló nem viheti el. A hagyományos pénztáraknál ilyen helyzet ritkábban fordulna elő, bár ott is felmerül a kérdés, hogy van-e a vásárlónál készpénz, amivel fizethet vagy sem.