Van nekem egy időutazó biciklim. Időutazó, mert néha, amikor felülök rá, útnak indulok és haladok előre, olyan, mintha néhány évtizeddel visszább vinne az időben. Idegesítő szokásom – idegesítő a sofőröknek –, hogy ha tehetem, biciklivel jövök be a szerkesztőségbe. Majdnem húsz kilométer a táv, ami kényelmes tempóban negyven perc, közben pedig három falun is áthajtok. Kora reggel még minden nagyon lassúnak tűnik, ráérősen szállnak a varjak, komótosan lépdelnek a tehenek a csordában, a kutyák pedig álmosan követik őket. Ilyenkor még kevés autó hajt az úton, a forgalom kicsi, a csend nagy. Falun korán ébred az élet, a gyermekek is kint vannak már az úton, parittyával a kezükben és sok olyan ötlettel a fejükben, amiért senki sem fogja megdicsérni őket. Az egyik faluban mindig szembemegyek a tehéncsordával, a többi településen csak kerülgetem az aszfalton a nyomokat, amiket maguk mögött hagynak az állatok. Két falu között kaszálók, búzatáblák vannak. Egy kalapos öreg kézi kaszával dolgozik, a rendnek már több mint felét levágta, mire odaérek, pedig alig múlt hét óra. Végezni akar a kaszálással, mielőtt nagyon meleg lenne, mert nincs árnyék a közelben. Ingének ujjait feltűrte, könnyű vászonnadrág van rajta, és gumicsizma, a kalapot kicsit feltolta a fején, mert jól süt a nap, és hiába hűvös a levegő, aki kaszál, az így is megizzad. Mögötte gyűlnek a reggelihez a gólyák, ezt mindig jó nézni, mert olyan, mint amikor az éhes gyermekek sietnek a terített asztalhoz. Nem zavarják egymást, az öreg kaszál tovább, a gólyák pedig kecsesen lépdelnek a frissen vágott fű között, és keresik a búvóhelyüktől megfosztott ropogós rovarokat. Dombos ez a rész, ahol a kaszálók vannak, ezért lassabban haladok, cserébe viszont van időm mindent alaposan megfigyelni. Őzeket is látok, ők békésen lege­lésznek, de ha zajt hallanak, felkapják a fejüket és eliszkolnak. Amikor kiérek a dombtetőre, látom, hogy még itt-ott köd borítja be az alcsíki medencét, az Olt mentén sűrűsödik, máshol már száll fel. Haladok tovább, jön a következő falu, aztán már közeledek a városhoz. A zaj egyre nő, több autó zúg el mellettem, mint addig, s mire a szerkesztőséghez érek, vissza is tértem a jelenbe.