Huszonhárom tízes
Igen, ez az idei érettségi óvás előtti országos eredményeinek egyik statisztikai adata: huszonhárom végzős tanuló kapott minden vizsgatantárgyból tízest. Ez azonban egyben az elmúlt tíz év leggyengébb eredménye is ebből a szempontból, hiszen például a világjárvány évében, 2020-ban, 308-an vizsgáztak jelesre. Mindenesetre ez az eredmény nagyjából mégiscsak azt jelenti, hogy ezeknek a fiataloknak a tananyag összessége ott van a fejében. Elképesztő és ugyanakkor tiszteletre méltó a teljesítményük. Nem tudom, csak elképzelésem van arról, hogy mennyi tanulóóra lehet ebben. Talán a szabadidőé is.
Örüljünk a huszonháromnak, de közben ne feledjük, hogy ezek a kivételes teljesítmények elhomályosítják a rendszer valós problémáját. Mert miközben huszonhárom diák a maximumot hozta, a valóság az, hogy a romániai tanulók közel 42 százaléka funkcionális analfabéta. Elolvassák a szöveget, de nem értik. Megtanulják a képletet, de nem tudják alkalmazni. Átmehetnek a vizsgán, de elbukhatnak az életben.
A tanügy még mindig egységesen kezeli a tudásátadást minden gyermek számára, még akkor is, ha vannak próbálkozások differenciált oktatásra. A tanterv lexikális, a pedagógus túlterhelt, a diák pedig gyakran eszköztelen. Ez a rendszer nem ad túl sok időt, lehetőséget a gondolkodásra, hanem magolásra késztet. Itt jön képbe ugyanakkor a tanításba, tanulásba szinte egyik napról a másikra beépült mesterséges intelligencia – de erről majd máskor. Talán most a vakáció, ahogy minden évben reméljük, megnyit új kapukat, tágítja a látóköröket, s talán kíváncsivá, befogadóbbá teszi a fiatalokat.
Mindenesetre örüljünk a huszonhárom jelesnek s a többi jól teljesítő érettségizőnek, de legyen mindannyiunk tudatában az, hogy egy társadalmat nem egy-egy csúcsteljesítmény emel fel – hanem az, hogy hányakat nem hagyunk leszakadni.