Pár nap, és túl leszünk 2025 első felén, ami ugyan nem baj, de június 30-án lezárul egy korszak, ami 2021 őszén kezdődött. Ugyan már akkor tudtuk, hogy előbb-utóbb ennek is vége lesz, de reméltük, hogy még kitart pár hónapot, évet vagy éppen évszázadot.
Július elseje az első nap, amikor a villamos energiát már a piaci áron fizeti meg a fogyasztó. A ma még 68 banis kilowatt/órás ár pár nap múlva 1,1 és 1,9 lej között lesz, szóval szolgáltatótól függően 80-180 százalékkal fizetünk majd többet júliustól, mint most. És ez a drágulás ugyan csak a villamos energiára vonatkozik, ám maga után ránt egy sor szolgáltatást, illetve terméket is, szóval aki azt hiszi, hogy csak az áram ára megy fölfelé, az nagyot fog csalódni pár nap múlva, amikor belép majd egy üres szatyorral a kezébe a sarki boltba vásárolni.

Július első napjától véget ér az árplafon több alapélelmiszerre is, így drágul a finomliszt, a puliszkaliszt, a tej, a disznó- és a szárnyashús, majdnem minden tejtermék, az olaj, de a zöldségekért és gyümölcsökért – amelyek árai jelenleg is elég magasak a termelői piacokon meg a nagyáruházakban is – szintén többet kell majd fizetnünk. Az autótulajdonosok sem ma­radnak ki a többletfizetésből, ugyanis a kötelező gépjármű-biz­tosítás árplafonja is megszűnik július elsejétől, így a biztosítók és a brókerek is immár piaci áron kínálják majd a kötvényeket. A nya­ralás szintén drágul, hiszen 9-ről 19 százalékra emelkedik a szál­lodai szolgáltatások hozzáadottérték-adója, de a lakásárak is megugorhatnak, hiszen ezek ela­dását követően is tíz százalékkal lesz nagyobb a „tevea”.

Július elseje úgy fog bevonulni a köztudatba, mint a Drágulás Napja. Éppen ezért én legalábbis nem várom e napot, mi több, ha lehetne, idén egy tollvonással tö­rölném a naptárból, és vagy jú­niusnak kreálnék 31-ét, amit július 2. követne, vagy egyszerűen 364 nap után lezárnám a 2025-ös évet.