Gyakran „zúgatom” a magyarországi közszolgálati és kereskedelmi rádiókat. Néhány napja egyikük közösségi oldalán a következő kérdés gördült szembe velem: Van olyan illemszabály, amit igazán hiányolsz? Ritkán szólok hozzá az ilyen bejegyzésekhez, ezúttal sem tettem, csak kíváncsiságból megnéztem a mások véleményét. Sokan írták, hiányolják a kedves megszólításokat és a köszönéseket. Utóbbival én is így vagyok. Mármint a valós fizikai létben, életben gond egy szál sem (furcsa, de tényleg létezik e kettősség, s szinte irigylem az idősebb generációt, aki csak a fizikaiban létezik). 
Egyelőre úgy tűnik, még mindig többen vannak azok, akik tudnak, szoktak és akarnak köszönni egymásnak, habár egy bölcs tanárom szerint is jól haladunk az össznépi tahósodással. Az online tér e tekintetben is sokszor meglep. Intelligens, ügyes, talpraesett személyek gyakran úgy küldenek üzenetet egymásnak, hogy köszönés nélkül mondják, írják a magukét. S ahogy szoktuk mondogatni, olykor még egy tisztességes köszönést sem várunk el, de legalább mondjon annyit az illető, hogy bükkmakk. Tudatosan szoktam egy-egy üzenetre úgy válaszolni, hogy előbb írom: szia, szervusz, jó napot kívánok, hali, helló, üdvözlöm, tiszteletem, Dicsértessék a Jézus Krisztus és Békességet!
Bízom abban – és többnyire azt látom –, hogy az online térben való köszönés hiánya a hétköznapok rohanásának számlájára írható. Hajtanak bennünket, de mi magunk is hajtjuk magunkat. Ritka az, amikor azt mondjuk, ráér x napig, ehelyett vállaljuk egy órán belül, még ma délután, még amíg a másik megelőzne stb., elintézünk mindent. Talán tényleg a rohanás áll a köszönések elmaradásának hátterében. (Milyen jó lenne tudni, hogy nem a vesztünkbe rohanunk!) Pedig sokszor tapasztalom, egy illedelmes köszönés, a közvetlen hangnem és egy jó szó legtöbbször még a mogorva ügyfélfogadót és kiszolgálót is kedvessé teszi. 
Szóval egymás köszöntése nem szabad olyan legyen, mint népdalunkban az udvar, amelyet sepertünk eleget, seperjen már más is. Sepregessünk a saját portánk előtt, s ne gondoljuk, hogy köszöntünk mi eleget, köszönjön már más is!