Olyan sok jó dolog történt Gyergyóban a napokban. Igen, bármennyire is hihetelen, tényleg. Nekem is furcsa leírni, ritkán szerepelnek egy mondatban ezek a szavak az utóbbi időben. 
Az Erste Liga-győzelmet talán senkinek sem kell bemutatni, aki él, lát és hall, mind tudja, hogy történelmet írt ez a cseppnyi város a hokiban. Mennyi dráma, mennyi élmény kötődik ehhez, egészen hihetetlen! Egy hete köszönni se tudtak Gyergyóban az emberek anélkül, hogy a hokicsapat sorsa ne legyen téma. Mit szólsz, nyernek? Nem létezik, még csak építkeznek. Naná, hogy nyernek, minden megvan hozzá! – megoszlottak a vélemények, jóslatok.

A nagy derbi előtt aztán tetőfokára hágott a feszültség. Mindenki jegyhez akart jutni, azok is, akik csak elvétve teszik be a lábukat a csarnokba, s miattuk néhány törzsszurkoló is belépő nélkül maradt. Volt példa arra, hogy saját jegyét ajánlotta fel intézményvezető a belépő nélkül maradt törzsszurkoló számára. Jó kis gyergyói együttérzés, ami előjön ilyenkor, s igencsak jó érzés a tanúja lenni. 
De volt más is a múlt héten, s szerencsém volt megtapasztalni. A kicsi város kis színháza bizonyította be, hogy nagyobb feladatokra is érdemes. Egy éve kellett kiköltözniük a régi helyükröl, varrodával, jelmezekkel, kellékekkel, díszlettel együtt, s most új „játszóteret” avattak. 

Egy olyan épületben, amire két lejt nem adott volna egyetlen gyergyói sem, leharcolt, szétszedett, alig néhány fal jelezte, hogy egykor ott bizony élet volt, emberek dolgoztak. Néhány hónap alatt viszont a maroknyi társaság újjávarázsolta az épület egy részét. Vannak irodák, van megfelelő próbaterem, átlátható a raktár, öltözők, mosdók a munaktársaknak, s végül egy stúdiótermet is kialakítottak, ismét van, ahol játszaniuk a városban. Hihetetlen átalakulás, főleg tudva azt, hogy minimális pénzből gazdálkodhattak, és minden munkatárs bőven kivette a részét az átalakításból is a szokásos teendőik mellett. 
S hogy mi hajtja ezeket a társaságokat az újabb és újabb sikerek felé? Valószínűleg az elszántság, s sokat segít talán az is, hogy egyszerre, egy irányba húzzák a szekeret. Talán más területeken is lehetne ezt alkalmazni, az egész város érdekében.