A víznek számos jótékony hatása ismert. Ásványianyag-forrásként, szomjoltóként, dézsába vagy medencébe is használjuk, esetenként gyógyhatású. Máig rituálék kötnek hozzá – ahogy a tűzhöz és a földhöz –, s bár ezeket egyre kevesebben ismerik, örökségünk részei. Pénteken volt a víz világnapja, melynek kapcsán eszembe jutnak azok a kisebb-nagyobb rituálék, melyeknek az évek folyamán én is részese lehettem: a húsvéti vízszentelés, a vízvetés, a gyermek megigézése, a hideg vizes lepedő magas lázra, vagy egy tárgy, épület vízzel történő felavatása, szentelése. 
Persze sokakban feltevődhet a kérdés, hogy napjainkban, mikor kéznél van a lázcsillapító, van a fiókban ízületkenőcs, és a gyermek annyira elfoglalt, hogy fel kell kötnie a gatyáját annak, aki meg akarja igézni, minek kell még ilyen szokásokban hinni. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy egyáltalán kell-e hinni benne, vagy csak megőrizni kell azokat – ahogy a Mikulásban, vagy a szivárvány tövében található arannyal teli üstben, esetleg a boszorkányból lett forgószélben (amibe fejszét kell dobni) már nem nagyon hisznek sem a felnőttek, sem a gyermekek, mégis megőriztük őket szokásaink által. Hiszen az ünnepek a szokásokhoz hasonlóan csak addig maradnak fenn, amíg tartják, megülik, gyakorolják azokat.

A vízzel kicsit mégis másabb ez a kapcsolat számomra. Egy hosszú, fárasztó nap után nincs jobb dolog az úszásnál. Mikor a tó vagy a medence vizét súrolja az ember teste, olyannak tűnik, mintha a feszültséget, a sértődést, dühöt, bosszút, szomorúságot mind kimosná belőle. Különösképp, ha a víz alá merülve, a lélegzetet visszatartva áztatjuk testünket – ha mások is úsznak a felszínen, olyannak tűnik lentről, mintha furcsa hadonászással repülnének. Emellett hálával is eltölt a látványa: ahogy bugyogni látom a borvizeket, csobogni a hegyi patakokat, redőzve hullámozni a vízgyűjtőket, mindig figyelni kezdek az életre (amit nem nagyon engedek meg magamnak a hétköznapokban), és arra, hogy a víz, amin az összes többi élőlénnyel közösen osztozunk, a miénk is.
Pedig ez csak víz, csak úszunk benne, csak isszuk. Én pedig hálás vagyok azért, hogy ez nem csak így van.