Gyermekkorom kedvenc rajzfilmhőseiről néztem egy filmet minap a még gyermeklelkű gyermekemmel. Nem volt betervezve, spontán esti program lett egy kemény hétköznap végén.
Semmi kedvem nem volt a bugyutasághoz, inkább vettem volna fel a pizsamát. De egy-egy vicces jelenet mégis a képernyő elé kötött, s nem sok időbe telt, amíg hangos nevetésekben törtünk ki. Egyre-másra jöttek a szórakoztató jelenetek, végül másfél órás vidám programmal zártuk az estét.
Utána gondolkodtam el: ha valaki nekem hétköznap estére ilyesmit ajánl, zsigerből elutasítom. Mert ugyan, minek kimozdulni, minek filmnézésre vetemedni, a szórakozás is fárasztó már ilyenkor. De be kell valljam, jólesett ismét gyermekire váltani, úgy kacagni egy-egy jeleneten, hogy ne gondoljak bele, mennyire valószerűtlen, vagy úgy szórakozni, hogy ne jusson eszembe se az elmaradt, se az előttem álló feladatok tömkelege. És igen, sikerült.

Vajon mi kellene ahhoz, hogy gyakrabban tudjuk átadni magunkat a felhőtlen időtöltésnek? Bizonyára sokan vannak rajtam kívül, akiket a határidők s az egyre-másra csipogó telefonok távol tartanak attól, hogy ellazuljanak a munkaidő után. Egyáltalán, le tud járni a munkaidő manapság, amikor folyamatosan válaszolni kell valakinek? Én már intéztem munkához kapcsolódó ügyeket nokedliszaggatás vagy családi összejövetel közben is, és tudom, hogy sokan járnak hasonló cipőben, főleg ebben a szakmában. De egyre inkább úgy érzem, meg kell húzni a határt. Egy ideje gyakorlom, hogy lehalkítom a telefonomat éjszakára, sőt egész hétvégére is. Még van némi bűntudatom miatta, de bízom benne, hogy elmúlik.
Ahogy a környezetemet elnézem, talán generációs probléma ez: gyorsan, sokat teljesíteni, megfelelni. De látom azt is, ahogy az előttem járók a hátradőlés felé hajlanak inkább, a nyugalmat keresik, s ifjaiknak adják át a stafétát, igazítják az útjukat. Lehet, hogy így is van rendjén: hajtunk amíg érdemes, s tudjuk, mikor kell előrébb engedni, tolni a csemetéinket, a fiatalokat. De addig jó, ha belefér mindenkinek sok-sok vidámsággal töltött, be nem tervezett program is. Az se baj, ha bugyuta, lehet, pont az jön jókor.