Soha nem volt dolgom sem cégbíróságon, sem kereskedelmi kamaránál, sem adó- és pénzügyi hivatalnál, és nem is tudtam, milyen jó dolgom volt. Aztán céget kellett alapítanom.
Bárkit kérdeztem, aki a témában tapasztaltabb, azt tanácsolta, hogy keressek egy céget, amely elintézi helyettem, különben állhatok sorba, mérgelődhetek, és járhatok utána hetekig. Székely leány vagyok, nem ijedek meg semmitől, de a tisztánlátás végett utánaérdeklődtem, hogy kiderüljön, több száz lejbe kerül, hogy levegyék a cégalapítás terhét a vállamról. 
Elindultam hát egymagam, hogy azt majd én tudom, megyek a pénzügyi hivatalba. Már az első fél óra néma várakozás után éreztem, hogy nem lesz egyszerű. Aztán felvillant a sorszámom, siettem az ablakhoz, mondtam, mit szeretnék, erre a hölgy közölte, amire számítottam is, hogy „azt nem itt kell”. Semmi gond, akkor segítsen, merre induljak, és milyen dokumentumokkal, de a pislákoló remény is kihunyni látszott, mikor felemelte a hangját, hogy nem tudja, NEM ITT KELL, és a viszontlátásra. 
De hogy sehol nem írta még le soha senki, hogy ilyenkor mi a teendő. Ha nem itt, akkor hol? Aztán kaptam egy tippet, hogy máshol lenne érdemes próbálkoznom. Mentem is, a város másik végébe, mondom a néninek, hogy céget szeretnék alapítani. Erre ő visszakézből: azt nem itt kell. Szinte gondoltam. Aztán számonkérő hangon kezdte darálni, hogy amúgy ő el tudja indítani a folyamatot, de ezek és azok a papírjaim már ott kellene legyenek az asztalán egy fehér mappában, és mit is akarok, ha nincs nálam semmi, álljak félre, és ne tartsam fel a sort. 
Vettem egy mély levegőt, és kedvesen, de az esélytelenek teljes nyugalmával elmondtam neki, hogy nem vagyok jártas a témában, nem volt ilyesmivel dolgom, és megkérem tisztelettel, igazítson útba. Csodák csodájára kedvesen válaszolt, elmondta, hogy milyen dokumentumokra lesz szükségem, hány példányban, melyiket hová kell vinnem, hány nap áll rendelkezésemre. El se hittem. 
És persze, mondanom sem kell, attól a perctől, hogy végre rendet tett a fejemben, már tudtam, hogy hová kell mennem, kit kell keresnem, milyen papírokkal készüljek, mindennel végeztem egy óra alatt. S még szerencse, hogy nem fizettem egy kisebb vagyont valakinek, ugyanis nevetséges, de pontosan hét lejembe került az egész. De hogy miért nem kezdhettük egyből ezzel?