Nem tudom, érezte-e már a kedves olvasó magát valaha is átverve, és ha igen, emlékszik-e még arra a kellemetlen érzésre, amely a felismerés pillanatában tört rá? Ilyenkor előbb hitetlenkedünk, hogy nem, ez nem lehet, biztos csak valami tévedés volt, aztán kisvártatva jön a düh, előbb magunkkal szemben, hogyan nem jöttünk rá hamarabb, hogy lehettünk ennyire vakok és ostobák, majd azzal szemben nő nagyra haragunk, aki palimadárnak nézett bennünket, végül pedig a kiábrándulás és a csalódás érzése veszi át a hatalmat a lelkünkben. Sokszor azonban már késő. Bevallom, engem már sikerült néhányszor átejteni, no nem azért, mert olyan könnyű eset vagyok, hanem mert alapvetően a jót feltételezem embertársaimról. Azt szokták mondani, mindenki magából indul ki, hát én is így vagyok ezzel.

Persze nem nagy dolgokra kell gondolni az átverésekkel kapcsolatosan, és sosem fizettem nagy összeget pluszban, de mégis csak átverve, ostobának éreztem magam utána. Adakoztam némáknak Isten nevében, akik aztán pár óra múlva folyékonyan beszéltek a rendőrségen, vásároltam olívabogyóárban csirkemájat, egy helyett fizettem kettőt, de akciós árut is vettem teljes árban számlázva, vagy olyan terméket is feltüntettek a számlámon, ami benne sem volt a kosaramban. Általában itthon, kipakolás után világosodtam meg, hogy ejnye-bejnye, miért is fizettem annyit. Mára megtanultam, hogy már helyben át kell nézni a számlát, és ha valami nem stimmel, azt bizony szóvá is teszem. Tudom, a legtöbb esetben nem szándékos volt az átverés, hanem a sietség, a rohanás számlájára írható, és csak az nem téved, aki nem dolgozik, tévedni pedig emberi dolog stb., de az is érdekes, hogy a más tévedését általában mindig az én zsebem bánta. Ezek persze csak kis dolgok, és messze eltörpülnek azon átverések mellett, amelyekkel az online csalók próbálkoznak egyre kreatívabb technikákat alkalmazva. Van ismerősöm, aki busásan megfizette a tanulópénzt egy vélt nyereményért cserébe. A hatóságok folyamatosan arra hívják fel a lakosok figyelmét, hogy legyenek elővigyázatosak, ne adjanak meg személyes adatokat (név, cím, telefonszám, személyi szám stb.) vagy banki információkat ismeretlen személyeknek, ám úgy gondolom, nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni. Csalók sajnos mindig voltak és lesznek, akik számára a becsület csak egy ismeretlen fogalom, és mindent megtesznek, hogy kihasználják az emberek jóhiszeműségét a könnyű zsákmányszerzés érdekében.