Siet, hogy elérje a buszt, kapkodja a lábát, mert csak pár perce van. A távolság nem is lenne probléma, de útba esik a négysávos Brassói út, azon kell átmennie, és tudja, hogy csúcsforgalomban ez nem lesz egyszerű. 
Hamar odaér az átjáróhoz, átnéz a túlsó oldalra: ha átjut, akkor nyert ügye van, a busz az átjárótól nem messze szokott megállni, seperc alatt ott lesz. Csak át kell menni az úton. Néz balra, néz jobbra, de csak véget nem érő autósorokat lát, és ha balról van egy kis szünet, akkor jobbról jönnek, és ha jobbról van egy kis szünet, akkor persze balról jönnek folyamatosan az autók. Gyorsan hajtanak a sofőrök, haladni akarnak, menni, gyorsan, behozni a lemaradást, nem törődnek egy járókelővel.
Vár, nem mer lelépni a járdáról, kapkodja a fejét jobbra-balra, lesi az alkalmat, hogy mikor tudna átszaladni. Közben az órájára pillant, és rájön, hogy értékes percek telnek el, miközben ő csak várja, hogy egy sofőr átengedje. Hasonló helyzetben máshol, ahol nem száguldanak az autók, bátran le szokott lépni az átjáróra, így a sofőr kénytelen megállni, neki pedig nem kell az örökkévalóságig várnia. Itt viszont nem mer lelépni a biztonságot nyújtó járdáról, mert négy sávon száguldanak előtte az autók. 
Ekkor balról, a szélső sávon egy teherautót lát, amely egy biciklis miatt kénytelen lassabban haladni. Talán az idős kerékpáros előtt lelép az átjáróra, ketten elférnek, a teherautónak meg csak könnyebb lesz megállni, ha már ilyen lassan halad, gondolja. A kerékpáros előtti szünetet kihasználva lelép (egy életem, egy halálom, mondja magában), tesz pár lépést, a biciklis elhalad mögötte, a teherautó megáll, de a belső sávon haladó teherautó nem látja őt, az orra előtt húz el. A következő autó már lassít, megáll, úgyhogy ő óvatosan továbbhalad, a felén már majdnem túl van, még két sávon kell átmennie, és akkor eléri a buszt. Jobbra néz, és hiába, hogy az út közepén áll, két sofőr rá sem hederít, csak a harmadik engedi át. Áthalad a belső sávon, lassan lépked, nem meri elsietni, de meglepetésére a külső sávon is átengedik. Megkönnyebbül, nagy levegőt vesz, végre átjutott az út másik oldalára. A buszmegálló felé néz, de az addig ott várakozó utasok már sehol sincsenek. A busz elment, amíg ő átjött az úton.