A Zoknimanótól a feltöltő vasalásig

Hadnagy Éva
Becsült olvasási idő: 2 perc

A nők mindennapi feladatai közé tartozik a háztartás vezetése. Munka után általában nem a jól megérdemelt pihenés következik, hanem a körbe-körbeszaladgálás tölti ki a délutánok nagy részét. Összekapni a reggeli sietség után úgy hagyott lakást, ebédet varázsolni, majd elmosogatni, berakni a mosást a soha ki nem ürülő szennyeskosárból, teregetni, adott esetben vasalni, majd elpakolni a ruhákat.
Nem tudom, másnál hogy van, de nálunk elég gyakran teszi látogatását a Zoknimanó, aki alattomosan besuhan és a szárítóról leakaszt egy-két szimpatikus darabot, majd ahogy jött, úgy távozik is: észrevétlenül! Gaztettére csupán a zoknik párosításakor derül fény, de akkor már késő! Hiába a remény, hogy előkerül az elveszett darab, amit egyszer elvitt a Zoknimanó, az már sosem tér vissza, árván maradt párja pedig mehet a kutya játékának, kitömve elárvult sorstársaival.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


A vasalást sokan nem szeretik, igazi átoknak tartják, éppen ezért nem is nagyon művelik, nekem azonban a kedvenc házimunkáim közé tartozik, annak ellenére is, hogy mindennap nem látok hozzá, így elég gyakran összegyűl egy igencsak méretes halom. S hogy miért szeretem? Talán mert időt enged arra, hogy közben egy kicsit elmélázzak, elgondolkozzam azon, amire máskor nem jut elég idő. Ilyenkor előkerülnek a sokszor zavaró, gyűrött gondolataim is, hogy a ruhákkal együtt rendbe tegyem őket. Ahogy siklik a vasaló a ruhán, és száll fel egy-egy gőzfelhő, úgy simulnak ki gondolataim, kerülnek helyre érzéseim. Vannak ruhák, amelyeket nagyon szeretek vasalni, azokat rendszerint előre kiválogatom a kupacból. Ilyenek a gyermekeim kedvencei. Ezek gyorsan megszépülnek a kezem alatt, szép gondolatok, vicces, mosolyt idéző emlékek kíséretében. De vannak nehezen vasalható darabok is, amelyekkel, előbb vagy utóbb, foglalkozni kell, akárcsak a bennünk dúló érzésekkel, gondokkal, ahhoz, hogy ismét (el)viselhetővé váljanak.

Ha időt szánunk rá, magunkra, akkor ami gyűrött volt, az simává változik a munkánk nyomán, gondolataink kisimulnak, érzéseink is megszépülnek, nem csak a halomban álló ruha.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!