Néhány évvel ezelőtt talán többször sütöttek kenyeret otthoni kemencékben, mint manapság. Kisebb ünnepnek és kalákának számítottak ezek az alkalmak, hiszen több család részére gondoskodtak a mindennapiról. Kisgyermekként úgynevezett vakaróra várva társainkkal sokszor körülálltuk a kemencét. A kenyér azonban néhány nap múlva már nem ízlett annyira, mint az ínyencség. Zsörtölődtem is érte, főleg, ha azt mondták, meg kell enni a héját is, mert attól pirosodsz. A zsörtölődésemet ejnye-bejnye követte. Akkoriban a kenyérre – a szeletelés előtt – a késsel keresztet rajzoltak, így adtak hálát érte. Napjainkban ez egyre ritkább szokás, azért is, mert sokan üzletből, felszeletelve választják a bőség zavarából. Nemcsak a kenyérüzletben, hanem az egyszerű falusi kicsi boltokban roskadoznak a polcok a vekniktől, pityókás, kovászos, különböző magos és dietetikus kenyerektől. Újabban egyes pékségek mozgóboltokban is árusítják termékeiket, így esetenként vidéken csupán a kapuig kell elmenni kenyérért.

És mégis sokszor hallani, rossz világ van. (Mihez képest?) Minap arra panaszkodott valaki, hogy túlságosan lyukas a kenyér, ezért sok vaj szükséges hozzá. Aztán egy másik illető is zsörtölődött: „A pénzemért elvárom, hogy friss kenyeret adjanak el nekem.” Igaza is van, hiszen a fizetésre mindannyian rádolgozunk, és jogosan várhatjuk el, hogy a pénzünkért megfelelő minőségű terméket kapjunk, bármiről is legyen szó. Úgy vélem, fontos, hogy mindeközben még se üljünk fordítva a lovon, és arról se feledkezzünk meg, hogy néhány évtizede még órák hosszán keresztül kellett sorban állni a kenyérért, ami időnként olyan volt, amilyen. Jusson eszünkbe az is, hogy amíg mi dúskálunk a kenyérfelhozatalban, addig emberek ezrei éheznek, és talán örülnének még azoknak a száraz kenyérdarabkáknak is, amelyek nálunk még nem is a kutya lábasában landolnak, hanem a szemétben. Hálásak lehetnék már csak azért is, hogy a szélsőséges időjárás közepette termett annyi kenyérgabona, amiből mindannyiunknak jut mindennapi az asztalra. Könnyen és hamar megfogalmazzuk kritikáinkat, illetve meg is osztjuk másokkal. Mindez rendben is van, addig, amíg van alapja, amíg a megfelelő helyen és időben mondjuk el, de mindenképp jó lenne használnunk egy bizonyos szűrőt, és időnként önkritikát is alkalmazni.