Néhány évvel ezelőtt talán többször sütöttek kenyeret otthoni kemencékben, mint manapság. Kisebb ünnepnek és kalákának számítottak ezek az alkalmak, hiszen több család részére gondoskodtak a mindennapiról. Kisgyermekként úgynevezett vakaróra várva társainkkal sokszor körülálltuk a kemencét. A kenyér azonban néhány nap múlva már nem ízlett annyira, mint az ínyencség. Zsörtölődtem is érte, főleg, ha azt mondták, meg kell enni a héját is, mert attól pirosodsz. A zsörtölődésemet ejnye-bejnye követte. Akkoriban a kenyérre – a szeletelés előtt – a késsel keresztet rajzoltak, így adtak hálát érte. Napjainkban ez egyre ritkább szokás, azért is, mert sokan üzletből, felszeletelve választják a bőség zavarából. Nemcsak a kenyérüzletben, hanem az egyszerű falusi kicsi boltokban is roskadoznak a polcok a vekniktől, pityókás, kovászos, különböző magos és dietetikus kenyerektől. Újabban egyes pékségek mozgóboltokban is árusítják termékeiket, így esetenként vidéken csupán a kapuig kell elmenni kenyérért.

És mégis sokszor hallani, rossz világ van. (Mihez képest?) Minap arra panaszkodott valaki, hogy túlságosan lyukas a kenyér, ezért sok vaj szükséges hozzá. Aztán egy másik illető is zsörtölődött: „A pénzemért elvárom, hogy friss kenyeret adjanak el nekem.” Igaza is van, hiszen a fizetésre mindannyian rádolgozunk, és jogosan várhatjuk el, hogy a pénzünkért megfelelő minőségű terméket kapjunk, bármiről is legyen szó. Úgy vélem, fontos, hogy mindeközben még se üljünk fordítva a lovon, és arról se feledkezzünk meg, hogy néhány évtizede még órák hosszán keresztül kellett sorban állni a kenyérért, ami időnként olyan volt, amilyen. Jusson eszünkbe az is, hogy amíg mi dúskálunk a kenyérfelhozatalban, addig emberek ezrei éheznek, és talán örülnének még azoknak a száraz kenyérdarabkáknak is, amelyek nálunk még időnként nem is a kutya lábasában landolnak, hanem a szemétben. Hálásak lehetnék már csak azért is, hogy a szélsőséges időjárás közepette termett annyi kenyérgabona, amiből mindannyiunknak jut mindennapi az asztalra. Könnyen és hamar megfogalmazzuk kritikáinkat, illetve meg is osztjuk másokkal. Mindez rendben van, addig, amíg van alapja, amíg a megfelelő helyen és időben mondjuk el, de mindenképp jó lenne használnunk egy bizonyos szűrőt, és időnként önkritikát is alkalmazni.