Hirdetés

Suhajda-úton

Pál Emil
Becsült olvasási idő: 2 perc

Néhány napja egy egész nemzet gyomrában gombóc volt, mikor a csúcshódításnak indult Suhajda Szilárdról nem érkezett több információ, nem adott életjelt magáról. Isten útjai kifürkészhetetlenek – tartja a mondás, ahogy az emberi teljesítmény is, bármennyire van tudatában képességeivel az ember. Nem lehet tudni, mikor csúszik be egy váratlan hiba a rendszerbe, ami oly alaposan meg volt tervezve. Hibáztatni és pálcát törni a legkönnyebb egy ember felett, a megértés és tolerancia gyakorlása ennél viszont sokkal összetettebb.
Nagy vállalkozás oxigénpalack nélkül nyolcezer fölé merészkedni ismeretlen vidéken. Sokszor a hazai terep is megcsalja szülöttét, hallottam már a Madarasi-Hargitára rendszeresen járó emberről, aki eltévedt a hófúvásban, holott télen-nyáron, sülve-főve a hegyen volt. Kiszámíthatatlan. Mind az ember, mind a képességei, szervezete állóképessége vagy a természet erői. Attól, hogy valaki túlél egy villámcsapást, nem lesz immunis rá, s ha egyszer újraélesztették, nem jelenti azt, hogy nem fulladhat meg ismét az ember. Az életünkre nincs semmilyen garancia. Ami engem illet, abban hiszek, hogyha eljött az idő, mindegy, hol vagyunk, a fonalat el fogják vágni, persze nem kell kísérteni a sorsot. 
Itt mégis többről van szó. A szenvedély fűti, hajtja, mozgatja és élteti az embert, szerelemben, karrierben, hivatásban és hobbiban egyaránt. Ha valami langyos, azt az Isten is kiköpi a szájából – szokták mondani –, a szenvedély semmi hasonlóhoz nem fogható. Hol éget, mint a búbos kemence, hol fogakat vacogtat, mint a gyergyói tél. Az ember csak boldog eszköze ennek a megmagyarázhatatlan isteni erőnek, és azon túl, hogy eldönti, űzi vagy menekül előle, aligha tud bármi mást tenni. Minden apró szenvedéllyel teremtünk: életet, kiállítást, alkotást, mesterművet, mint a kőműves, ki ájtatosan faragja és pakolja halomba házához a köveket, abban bízva, hogy az este megdicséri pihenéssel a munkáját.
Suhajda Szilárdot immár dicséri az örök hó, emlékét ezrek őrzik a heggyel egyetemben. A hegy megátalkodott teremtés, az északiak az óriások gyermekeinek tekintették őket, akik elnyelik az embereket, ha túl közel merészkednek hozzájuk. Sokakat elnyeltek már, apát, gyermeket egyaránt, legyen kezdő vagy profi, erős vagy gyenge, itthon vagy az Everesten. Most a hegy győzött. Isten veled, Szilárd, könnyű utat!



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!