Láttam egy jó musicalt Gyergyóban. Igen, a Dzsungel könyvére, a Szín-kron csoport, a Salamon Ernő Gimnázium zenekara és a Figura Stúdió Színház koprodukciójára gondolok, amit nemrég mutattak be. De most nem a darabról szeretnék írni. Az jutott eszembe az előadás végén, amikor tapsviharban tört ki a nézőtér, hogy milyen szerencsések ezek a fiatalok, hogy megtapasztalhatták mindazt, amit az előadás nyújtott nekik. Korábban én is részt vettem hasonlóban, évekig tagja voltam a Szín-kron csapatnak, és bár sosem vittünk színre ekkora produkciót, tudom, mennyi verejték, türelem és kitartás kell egy-egy előadáshoz. 
Gyakran többet voltam az iskolában és a színházban, mint otthon. Szöveget gyakoroltunk, ismételtünk, felálltunk, újrakezdtük, átírtuk, kihúztuk, megcseréltük, újraismételtünk. A belefektetett energia meg mindig megtérült. Mindig akkor éreztem, hogy megérte, amikor a produkcióink végén leoltották a fényeket, és tapsolni kezdett a közönség. A Dzsungel könyve végén is hasonló gondolatok voltak a fejemben: ezeknek a fiataloknak most biztosan megérte. Biztosan maradtak egy nagy adag tanulsággal, tapasztalattal, kapcsolatokkal, barátságokkal.
Engem akkoriban a színpadon töltött évek megtanítottak bátrabbnak és kitartóbbnak lenni. Ki kellett állni gyakran telt ház elé, fejben tartani a jelenetek sorrendjét, mi mi után következik, tudni a kellékek helyét a függöny mögött, és folyamatosan figyelni kellett egymásra. Élesben nem lógattuk a lábunkat. A színpadon töltött évek összpontosításra és önkontrollra tanítottak. Barátságok születtek az évek alatt, egy olyan csapat része voltunk, ami nem az iskola falai között volt. Ugyanúgy társakkal, oktatóval, csak egy sokkal szabadabb közegben. 
És most előttem volt több mint 100 diák, akik egy része a régi csapatom utánpótlása, sok-sok tehetséggel. Szerencsések, hogy megtapasztalhatják mindazt, amit a színpad és a közösség nyújt nekik. Lehet, hogy néhányuk színházközeli pályára készül, de lehet, hogy csak kikapcsolódásként, a zene- és színház szeretete, barátságok miatt vannak benne. A lényeg, hogy alkotásuk nemcsak nekik adott pluszt – Gyergyónak is. Én örülök, hogy ezek a fiatalok idevalósiak. Szerezzenek még sok jó percet a nézőknek, folytassák, amit elkezdtek.