Valószínű mindenki emlékszik az első RO-Alert üzenetre. Mi épp Tusnádfürdőn autóztunk át, amikor a zene mellett valami furcsa hangot hallottunk. Mintha valaki elfelejtette volna lehalkítani a zenét a rádióstúdióban, mielőtt a műsorvezető megszólalt. A hangsúly és a hanglejtés viszont idegen volt, nem is értettük, miről beszél, azt sem, hogy miért nem halkul el, amikor az autórádió hangerőszabályzóját letekertük. Eltelt pár másodperc, amíg realizáltuk, hogy a telefon beszél, mégpedig medve jelenlétére figyelmeztet. Így köszöntött be életünkbe a RO-Alert, amiről addig csak olvastunk. 
Utána hetekig vártam, mikor érkezik a következő, ugyanis a nagy kapkodásban, hogy kiderítsük a hang forrását, el sem olvastam, és mint említettem, nem is értettem az üzenetet, így furdalta az oldalamat a kíváncsiság, és szerettem volna én is élőben hallani a furcsa, gép által felolvasott, ékezetek nélküli üzenetet, amelyben arra kérnek, hogy maradjunk a házunkban, helyezzük biztonságba az állatainkat, és ne fotózkodjunk a nagyvaddal. Azóta észrevétlenül belesimult az életünkbe, megbarátkoztunk vele. Valamilyen csoda folytán sikerült elérnünk, hogy ha a készülékeinket néma üzemmódra állítjuk, a figyelmeztetést se olvassa fel, így míg a többség igyekezett szabadulni tőle, és egy határozott gombnyomással lemondott róla, addig mi némán, de megkaptuk a figyelmeztetéseket. Igaz, volt olyan eset, amikor indokolatlannak éreztem, hiszen attól, hogy Csíksomlyón vagy Szentléleken kószált a medve, én még nyugodtan altathattam – volna – otthon a gyerekeimet, viszont olyanra is volt példa, hogy a figyelmeztetés hatására autóval mentem az akkor épp kerékpárral hazafelé tartó családtagjaim elé, majd kísértem őket az úton – csak a biztonság kedvéért. Azt is be kell vallanom, hogy ritkán nézem meg az időjárás-előrejelzést (pedig most már egyre több platformon és eszközön elérhető), ezért is hasznosak számomra a viharra, erős széllökésekre, bőséges csapadékra figyelmeztető üzenetek, hiszen így tudom, hogy az átlagosnál nagyobb „buli” várható.

Viszont be kell látnunk, hogy lenne még mit javítani a rendszeren. Például a gyorsaságon vagy az előreláthatóságon, hiszen amikor már fúj az orkán erejű szél, vagy hull a jégeső, akkor már vészjelzés nélkül is látjuk, hogy extrém időjárási körülmények vannak – egy fél vagy egy órával korábban viszont valóban hasznos lenne értesülni. A szolgáltatók vagy a gyártók pedig tájékoztathatnák a lakosságot, hogy az egyes mobiltelefonokat mi módon lehet úgy beállítani, hogy a figyelmeztetés is megérkezzen, és mégse zavarja meg a színházi előadást, az éjszakai pihenést. Ellenőriztem a telefonomon, és augusztus 1. – szeptember 30. között huszonhét vészjelzést kaptam, ezek közül a többség súlyos riasztás (medve), és három extrém időjárásra figyelmeztető. De annak, hogy a vészjelzés előzményeket hol találom, én is csak most néztem utána. Talán érdemes lenne azon gondolkodni, hogy az üzeneteket kategóriánként is ki lehessen kapcsolni, vagy az érintett körzeteket pontosabban meghatározni. Hiszen ha a lakosság bosszantónak tartja a riasztásokat, és inkább kikapcsolja, aligha lehet hatékony a rendszer valódi vészhelyzetben. És ha már gyors, pontos és hasznos, akkor csupán a megjelenítés marad hátra: az ékezetek és a hanglejtés.