Álmosan, vontatottan indult a január, különösen az elmúlt két esztendőben, mióta már vízkereszt és Keresztelő Szent János napja is a munkaszüneti napok sorát gyarapítja – de ha lassan is, most már kezd forogni a verkli, és egyre több bejegyzés kerül a határidőnaplók makulátlan oldalaira. Például már tudjuk, hogy az RMDSZ javaslata ellenére – a Szövetség a húsvét előtti időpontot támogatta – valószínűleg május 4-én, illetve május 18-án választhatunk majd államelnököt. Azért írom, hogy valószínűleg, mert ugyan a koalíció megállapodott, de hát még sok víz lefolyik addig az Olton – műanyag palackokat sodorva magával. És miután decemberben akkor fújták le a második fordulót, amikor már a külföldi szavazókörzetek kinyitottak, és konkrét felelősségre vonás azóta sem történt, ahogy arról sem találtam információt, hogy ki(ke)n fogják behajtani a potyára kinyomtatott, szétosztott és őrzött szavazólapok költségét, illetve a választási bizottság tagjai és a választóbiztosok bérét, valamint az egyéb járulékos kiadásokat a szavazókörzetek felszereltségétől a pecsétekig és matricákig.

Lassan a közalkalmazottak is kezdenek észbe kapni, és ahogy várható volt, a szakszervezetek sorra jelenti be, hogy mennyire hátrányosan érinti a különböző ágazatokat a legutóbb megszavazott salátatörvény megszorításai, és helyezik kilátásba, vagy már szervezik is a sztrájkot. 
De pozitívumokat is hozott az új év. Kicsit a tengerpart felé tekintve értesülhetünk arról, hogy februárban átadhatják a felújított konstancai kaszinó épületét. Úgy gondolom, az impozáns épület előtt nemcsak nekem van családi fotóm gyermekkoromból, de az biztos, hogy a fiaim még nem is láthatták állványok nélkül a kaszinót, pedig évente arra járunk. 2018-ban a műemlékvédelemmel foglalkozó Europa Nostra szervezet a kontinens hét legveszélyeztetettebb műemléke közé választotta. 2020-ban viszont valóban elkezdték a felújítását, akkor úgy becsülték, hogy 11 millió euróból fog megvalósulni, és úgy tűnik, mostanra révbe ért az erőfeszítés. Igaz, hogy ennyi idő alatt a Toyota 10 milliárd dollárból egy egész várost épített elsősorban dolgozóinak a Fuji hegy lábánál. A futurisztikus mintavárost, Woven Cityt zöldenergia hajtja, van benne mesterséges intelligencia, robotok, drónok, és elkülönített utakat kapnak az autósok, a biciklisek és robogósok, illetve a gyalogosok. Az, hogy sikeres lesz-e az élő laboratórium, vagy Fordlandia, vagy éppen Pripjaty sorsára jut, az a jövő titka. Tudom, nem is helyes az almát a körtével hasonlítani, hiszen az egyik oldalon közpénzből egy műemlék épület felújításáról beszélünk, míg a másik oldalon egy nulláról induló magánberuházásról, ahol majd kétezer ember lelhet otthonra. Viszont közös az idő, hiszen mindkét beruházás öt év alatt valósult meg. És tudjuk, az időnél nincs értékesebb, ezért is osztjuk be olyan precízen a határidőnaplónkban, hogy minél tartalmasabban teljen, ami lepereg.