Bevallom, mindig is irigyeltem az informatikusokat. Legalábbis egyetemistakorom után, hiszen tanulmányaink idején még az informatika szakos hallgató ismerőseim is ugyanolyan csórók voltak, mint én. Azóta azonban… Köztudott, hogy marha jól keresnek. Számtalanszor tettem önmagamnak szemrehányást azért, hogy annak idején gimnáziumban miért nem matek-infó szakra jelentkeztem. Kellett nekem filológia szak, humán tudományok, filozófiaegyetem, sajtókollégium… Pedig hej, de cserélnék most valamelyik informatikussal, írná ő ezt a jegyzetet, én meg a megtakarításaimból nyaralnék valahol. Mondjuk Fülig Jimmy tanácsát megfogadva Los Angelesben hetyeghetnék a filmsztárokkal. Ha emlékeznek még A megkerült cirkáló című Rejtő-regényben így fogalmazta meg ítéletét Fülig Jimmy: „Ha valakinek annyi pénce van hoty berendsszen egy egész puszta szigetet és az illető nem Miámiban strandol, vagy nem megy Lózan-Cseleszbe, filmsztárokkal hetyegni, akkor az egy nagy ló, tehát jobb, ha megvizsgáztatja magát 1 orvossal.” Lehet vele vitatkozni? Ugye, hogy nem?

Persze lehet igazságtalan vagyok, az informatikusok nem is keresnek annyit, hogy puszta szigeteket rendezhessenek be. Ezzel együtt nem véletlenül jutottak eszembe a fentiek. Szembejött ugyanis a hír az egyik hírügynökségen, hogy havi hétezer lej az informatikusok átlagfizetése, de legalább tízezer lejt akarnak keresni. Mindez az egyik online munkaközvetítő platform jelentésében szerepelt. Valószínűleg nem hazudnak, elvégre nem érdekük, hogy téves információkkal hiteltelenítsék az állásközvetítő üzletüket. Döbbenetes adatok ezek egy átlagos keresetű ember számára. Vannak olyan szakmák, iparágak, ahol vezető beosztásban sem keresnek annyit az emberek, mint egy kezdő informatikus. A fizetési igények annak ellenére magasak, hogy idén „mindössze” húszezer állás jelent meg az informatikai piacon, miközben az állásra jelentkezők száma több mint nyolcszázezer. 
Olyan fizetésekről beszélünk, amit Wagner úr – Rejtő Jenő másik regényhőse – el sem hinne. „Annyi pénz nincs is öreg sztrovacsek barátom” – mondaná. Önkéntelenül is a P. Box zenekar klasszikus slágere, a Soha nem elég című jutott eszembe, annak ellenére, hogy kontextuálisan csak a refrén vág ide.
Azt is nehezen tudom megbocsátani az informatikusoknak, hogy részben miattuk kellett eljönnöm Kolozsvárról, mert felverték az árakat az albérletpiacon. Erre egy-két informatikus még nem képes, de 14 000 már igen. Legalábbis ennyien voltak 2017-ben, egy informatikustól tudom. Egyedül az okoz számomra némi kognitív disszonanciát, hogy azok az informatikusok, akiket személyesen ismerek, többnyire jó fejek, akad köztük barátom is. Így nem tudok őszintén haragudni rájuk. De akkor is! Havi hétezer lejes bérből sokkal könnyebb lenne viccelni.
Ezzel együtt ne legyünk igazságtalanok. Az ember természetéhez tartozik, hogy soha nem elégedett, mindig többre vágyik, mint amennyi jut neki. Az informatikusoknak volt annyi esszük, hogy a legpiacképesebb képzést nyújtó egyetemet válasszák, jogosan tudják be ezt a saját érdemüknek. Tegyük a szívünkre a kezünket: ha jobbak lennének az alkupozícióink, nagyobb kereslet lenne az általunk végzett munkára, nem próbálnánk-e mi is élni a lehetőséggel? A választ önökre bízom. Mindenesetre Fülig Jimmy óta tudjuk, hogy a pénz az egyetlen jó, amelyből nem árt a sok. Fülemben cseng a P. Box-dal refrénje: Soha nem elég!