Itt van az újabb vakáció, holnap már csak laza napjuk lesz az iskolásoknak, aztán péntektől január kilencedik napjáig a pihenésé az idő. Elméletileg. Rendre vitához vezet ugyanis a pedagógusok, pszichológusok, szülők körében, hogy szükséges-e a házi feladat, ha igen, miből, mennyit „bír” meg a gyermek. 
Pedig tulajdonképpen nem is lenne helye a vitának, mert egy miniszteri rendelet pontosan szabályozza ezt a házifeladat-ügyet. Kimondja például, hogy előkészítő osztályban egyáltalán nincs házi feladat, iskolaidőben az elemi osztályosok legtöbb egy órát, a felsőbb osztályosok pedig összesen két órát tölthet(né)nek az otthonra kiadott feladatok elvégzésével. És ebbe az időbe minden tantárgy beleértendő! Ami többek között azt is jelenti, hogy a pedagógusoknak felsőbb osztályokban figyelniük kellene arra, hogy a saját tantárgyukon kívüli tárgyakból egy adott napra mennyi feladatot kaptak a diákok. Ezáltal sokat tehetnének a túlterheltség ellen, de a gyakorlat azt mutatja, hogy általában ezzel nem igazán törődnek, még akkor sem, amikor a tanulók jelzik, hogy kedves tanárnő, ez már túl sok lesz. Elemiben még többé-kevésbé működik az odafigyelés, ott egyedül a tancin múlik, hogy betartja-e a házi feladatra vonatkozó szabályozást, vagy sem.
Az említett kormányrendelet egyértelműen kimondja: hogy vakációban csak a középiskolások kapjanak házi feladatot. Ezt akár úgyis értelmezhetjük, hogy ha a harmadikos, ötödikes stb. gyermekünk tetemes listával érkezik haza holnap az iskolából, hogy mi mindent kell elvégeznie, akkor tulajdonképpen visszaélés áldozata. A döntés a továbbiakban a szülők kezében van: hagyják mentére a dolgot (túléled, fiam, én is túléltem), vagy jelzik fenntartásaikat a pedagógusnak, és ragaszkodnak ahhoz, ami a gyermek jár, ami a gyermek érdeke, azaz a pihenéshez és nyugalomhoz.
A „neveléstudósok” általában egyetértenek abban, hogy egy kevés ismétlő feladat szünidőben is elmegy, ha az ajánlásszerű(!) és illeszkedik a gyermek életkori sajátosságaihoz. Még jobb, ha az játékos, inkább projekt jellegű, és egyértelműen valamilyen ismeretnek az elmélyítését célozza meg, tehát nemcsak azért kapja a gyermek, hogy dolgozzon, mert ez a szokás. Apropó, érdekes lehet, hogy oktatási téren a nálunk sokkal jobb eredményeket „termelő” Finnországban, Dániában, Japánban nem divat a házi feladat, ott sokkal fontosabb a gyermekek egészséges fejlődésének támogatása. A 40 matekpélda elvégzése vagy oldalak másolása korántsem erről szól…
A közismert pszichológus, dr. Vekerdy Tamás már nagyon rég kimondta: „régi tanuláspszichológiai szabály, hogy akkor érik készséggé bennünk, amit tanultunk és gyakoroltunk, amikor abbahagyjuk a tanulást és a gyakorlást, és valami egészen mást csinálunk!” Itt az idő, holnaptól csináljunk hát valami egészen mást! Engedjük a csemetét sokáig aludni, pizsamában kakaót szürcsölni, bámulni csak úgy, ki a fejből, társasozni, barátokkal bolondozni, este csillagot nézni, hóesésben ugrálni. Megnyugodni. Ellazulni. Pihenni.