Ma azért maradtak otthon a gyermekek, mert 2007 óta június 5-e, egy neves román néptanító, Gheorghe Lazăr születésnapja a pedagógusok napja, amely második éve hivatalos munkaszüneti nap is. 

A pedagógusszakma ma már nem örvend túl nagy tiszteletnek mifelénk sem – valószínűleg a szabadnap kapcsán is felhördülnek egyesek, hogy megint és bezzeg… Legutóbb épp a tanítási norma, azaz a heti óraszám növelése kapcsán kerültek célkeresztbe a tanárok, akik – mint állítják sokan a közösségi médiában – szinte semmit sem dolgoznak, és utána három hónapon át vakációznak. Nem tudom, a hangos többség vagy hangos kisebbség-e az, akik így látják a dolgokat, de tény, hogy rengeteg előítélet, téves információ tapad a szakmához, amelyek alapja – legyünk őszinték – a személyes rossz tapasztalat. Amit gyermekkorból hoznak, és szülőként újra átélnek az emberek. 
A tanügyi szakszervezetek szerint egyébként az európai országokban a kötelező óraszám alacsonyabb, mint Romániában, ahol ez átlagosan heti 18. A norma viszont ugyanúgy napi 8, heti 40 óra, mint mindenhol, csak ez az adat valahol elvész a ködben, mert az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a tanítási órákon túl mennyi feladatot kell elvégeznie a jól dolgozó tanárnak, tanítónak (dolgozatjavítás, osztályfőnöki teendők, rengeteg papírmunka, tervek készítése, a következő órára való készülés, továbbképzés, kirándulásszervezés, szülői értekezlet, próbavizsgák lebonyolítása, fogadóórák stb.). Ismerek olyanokat, akik simán túllépik a napi nyolc órát… Ja, és az a három hónap vakáció is érdekes, mert vajon kik felügyelnek, javítanak a nyolcadikosok vizsgáján, az érettségin és az augusztusi pótérettségin, kik tartják meg a pótvizsgákat, kik bonyolítják le a középiskolai felvételit, ha a tanárok mind elmentek szabadságra?

A negatív viszonyulás, a tévhitek, a rossz tapasztalatok is arra mutatnak, hogy mekkora kihívások elé néz a pedagógusszakma (és a pedagógusképzés is!). Ha csak az utóbbi időszak politikai történései vagy a gazdaság felől közelítünk a témához, akkor sem lehet szőnyeg alá söpörni az ország olyan nagy társadalmi problémáit, mint a korai iskolaelhagyás, a rendre lesújtó PISA-eredmények, széles tömegek fogékonysága a konteókra, álhírekre, propagandára, a gyenge érettségi eredmények, a fiatalok elvándorlása, és sorolhatnánk. Ezek mind összefüggésben vannak az oktatás minőségével, amelynek szerintem egyik neuralgikus pontja a tananyag, a másik pedig maga a pedagógus. 
Ülhet bárki a minisztériumban, írhatnak bármilyen törvényt, a pedagógus áll a fronton. Neki kell(ene) valahogy átadnia a tananyagot a mindenkori (gyorsan változó) diákságnak, neki kell tartani a szülőkkel a kapcsolatot, kezelni a problémás helyzeteket, hogy egészséges, kompetens emberek kerüljenek ki az iskolából. Emberi minősége, viselkedése, hozzáállása és képzettsége döntő tényező abból a szempontból, hogy milyen az oktatás megítélése. Szóval igen, a pedagógusokkal végre ideje lenne érdemben foglalkozni, és nem csak a mai napon.

Például hogyan lehetne vonzóvá tenni a legjobbak számára is a pedagógusi pályát? A néhány éve tisztességesebbé tett bér nem elég, Románia is (akár az európai országok többsége) tanárhiánnyal küzd. Hogyan kellene átalakítani a képzési rendszert, hogy valóban a gyermekeket szerető, értő, empatikus, korszerű módszerekkel felvértezett, a folyamatos önfejlesztés iránt elkötelezett, ízig-vérig pedagógusok kerüljenek az iskolákba? Miért nincs alkalmassági vizsga a pedagógusképzés elején? Mert tény és való, hogy nem mindenki való tanárnak… Miért nincs egyáltalán fókuszban a tanító, tanár jólléte? Hiszen gyermekekkel, fiatalokkal jól foglalkozni nap mint nap valójában csak önmagukkal rendben lévő, kiegyensúlyozott, magabiztos emberek tudnak, ellenkező esetben a bizonytalanság, az indulatkezelési problémák, a frusztrációk, a tehetetlenség csak erodálja az oktatási folyamatot és a tanítványokkal való viszonyt. Miért nem beszélünk a kiégés veszélyéről, amely fokozottabban veszélyezteti az emberekkel dolgozókat, így a pedagógusokat is? Mert magas a stressz-szint, erős az érzelmi terhelés és a mentális fáradtság, a motiválatlanság nem igazán teszi jobbá a dolgokat.

Egyáltalán tudjuk-e, hogy most, 2025-ben mit kell(ene) képviselniük a pedagógusoknak?