Ősidők, hősidők
Meséljetek még az ősidőkről – biztattak gyermekeink, amikor a mi gyermekkorunk élményeit elevenítettük fel és osztottuk meg velük. Ma már felnőttek, és az ő gyermekkoruk történeteivel lepnek meg olykor minket, olyan dolgokról számolnak be néha, hogy halvány sejtelmünk nem volt róla, ártatlan gyermekcsínyeiket elkövetésük idején jól leplezték. A hét végén Nagyváradon vettem részt egy nagyon tartalmas zenés beszélgetésen, Székely Ervin nyugalmazott újságíró, a Román Rádió kisebbségi szerkesztőségének volt főszerkesztője hívott meg újságírókat és zenészeket, hogy a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek zenéjéről idézzenek fel emlékeket és osszák meg véleményüket a kor történéseiről. Az emlékidézést pár korabeli rockslágerrel fűszerezték a kor két kiemelkedő együttese – a nagyváradi Metropol és a temesvári Garabonciás – jelen lévő frontemberei, Virányi Attila és Csutak István. Hogy milyen volt a kor erdélyi magyar rock- és beatzenéje összmagyar és nemzetközi összefüggésben?
Mihály István zenei szakíró szerint némi fáziskéséssel érkezett hozzánk a beat és a rock az ideológiai gátak és a nemzetiségi, kisebbségi jelleg miatt. A beszélgetés során azonban egyértelművé vált, hogy kellettek szellemi műhelyek, intézmények – és azok élén elkötelezett szakemberek vagy a műfaj iránt nyitott magyar pártaktivisták – amelyet teret biztosítottak e műfaj művelőinek. Többször elhangzott a Nagyváradi Színház neve, és a Metropol együttesé, amely a társulat védnöksége alatt tudott kibontakozni, ma is viszonyítási pontként szolgáló produkciókat valósítva meg. A Garabonciás együttes életében hasonló szereppel bírt a temesvári Diákművelődési Ház, amely biztonságos hátteret biztosított az együttes működésének. Mai szóval élve sztárrá azonban a Román Televízió Magyar Nyelvű Adása tette őket, a Bodor Pál vezette szerkesztőség egyrészt kibontakozási lehetőséget, másrészt a helyi pártapparatcsikokkal, azok packázásaival szembeni védelmet biztosított számukra. Mindkét együttes eljutott addig, hogy magyar nyelvű nagylemeze jelenhetett meg, a Metropolnak ezután csak román nyelvű lemeze kerülhetett piacra, a Garanbonciásnak is elkészültek új román lemeze felvételei, de a korong nem került piacra. Addigra szorult a hurok a magyar intézmények körül, a hatalom igyekezett megfojtani, ellehetetleníteni ezeket az intézményeket, teljes mértékben propagandisztikus céloknak rendelve alá, vagy megszüntetve őket. A hazai magyar rock- és beatzene meghonosodásában és fejlődésében a már említett magyar adás mellett jelentős szereppel bírt zenei rovata és az általa szervezett Ifjúmunkás matinék révén az Ifjúmunkás hetilap, a zenekritikát is közlő A Hét folyóirat, a marosvásárhelyi, a kolozsvári és a bukaresti magyar rádióadás, illetve – a főként a televízió magyar adása szorgalmazásával létrejött és ideig-óráig működő nyilvános fórumok, mint a székelyudvarhelyi Siculus Fesztivál vagy a háromszéki Tavirózsa Fesztivál. Rövid volt ez a kegyelmi időszak a hazai magyar rétegkultúra számára, de olyan értékfelhalmozást és annyi pozitív élményt biztosított, hogy – a magaskultúrához hasonlóan – túlélje a tiltásokkal terhes nyolcvanas éveket, főként azok második felét. A hőskorról, az ősidőkről volt szó a váradi beszélgetésen, s természetesen a kellemes emlékek domináltak, ugyanis a nagyszámú résztvevő fiataléveit elevenítettük fel.