Megnyitom a vízcsapot, meleg víz folyik, a szappantartó feltöltve, és még kéztörlő papír is van – micsoda luxus – nyugtáztam legutóbbi kórházi tartózkodásom alatt. Nagy változás, akárhányszor voltam várandósságom idején a kórház laborjának mosdójában, valamennyi alkalommal bizony mind a vécépapír, mind a szappan, mind pedig a kézszárításra alkalmas eszköz hiányzott. De milyen sok év eltelt azóta, hiszen már iskolás a gyermek, s az már más kérdés, hogy mind az óvodában, mind az iskolában a szülők fizetik a „tisztasági csomagot”. Valamerre mégiscsak haladunk, s a kicsit is becsülni kell – gondolom.
Ezt tükrözik azok a nyilatkozatok is, amelyek a deficitcsökkentő intézkedések törvénytervezetével kapcsolatban láttak napvilágot a keddi felelősségvállalás során. Ennyi szép ígéretet csokorba szedve nem mindennap hallhatunk. Például Ciolacu plénum előtt tartott beszédében kifejtette, hogy „mindannyian erős és mindenki számára elérhető egészségügyi rendszert akarunk. Mindannyian olyan tanügyi rendszert akarunk, amely valóban oktatja gyermekeinket. Mindannyian olyan szociális szolgáltatásokat akarunk, amelyek szüleinkről és nagyszüleinkről megfelelően gondoskodnak. De mindez pénzbe kerül. És ezeket nem lehet megvalósítani, amikor Romániában a GDP 10 százalékát súrolja az adócsalás mértéke. Ez 160 milliárd lej, 32 milliárd euró”. És hogy „el kell vetni az eddig követett, 'kiváltságokon és adókedvezményeken alapuló' gazdasági modellt”. Továbbá, hogy „az egész rendszert igazságos és méltányos alapokra kell helyeznünk mindazok számára, akik dolgoznak, függetlenül attól, hogy hol dolgoznak: a közszférában vagy a versenyszférában”. Folytathatom: „kevesebb főnök lesz, több ezer álláshelyet fognak megszüntetni, a sofőrök és titkárnők hordáival együtt. Végrehajtják az államapparátus takarékossági tervét, korlátozni fogják a beszerzésekre fordított kiadásokat, a juttatásokat korlátozni fogják”. Ezekre a távlati célokra mindannyian bőszen bólogathatunk, hiszen ezt szeretnénk, szebbet, jobbat, egyszerűbbet és igazságosabbat a jelenlegi helyzetnél.
Azonban a tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy a nemes eszmék, hangzatos kijelentések igencsak ritkán valósulnak meg. Valahogy mindig elsikkadnak az alkalmazási normáknál, a gyakorlatba ültetésnél, valamilyen úton-módon mégiscsak lesznek kiskapuk és kivételek. Nagy port kavaró törvények, rendeletek egész hadát hozták meg az elmúlt években, amelyeket aztán nem alkalmaznak, vagy nem úgy. Vehetjük példaként a mostani intézkedéscsomagot is, amelyet igencsak kiheréltek az elmúlt három hónapban, és a népszerűtlenebb intézkedéseket, amelyek hatással lehettek volna a jövő évi választásokra, elodázták. De azt is, hogy ha tisztességesen szeretnénk adót fizetni jövedelmeink után, még akkor is megtörténik, hogy négy évvel ezelőtti nyilatkozattal kapcsolatban kapunk levelet, úgy hogy két héttel korábban maga az adóhivatal igazolta, hogy minden rendben. Pedig tényleg nem sajnáltuk az időt és az energiát a sorbaállásra a különböző ablakoknál, remélve, hogy jövőre nemcsak a kórházban, hanem az oktatási intézményekben is futja majd vécépapírra.