A hét végén Remete utcái megteltek vidám, bolondozó, mulató emberekkel: telet temetni jöttek a gyergyói nagyközségbe, gyermekek módjára bolondozni azon a településen, amelyik azzal tűnt ki a környék falvai közül, hogy tanintézeteit a legtöbb gyermek népesíti be. A megye farsangi hagyományokat őrző, elevenen tartó csoportjai vonultak fel egy-egy utcán, Csíkból a kászoni, domokosi, csobotfalvi, szentsimoni, csicsói, szentkirályi, borzsovai és a menasági, Gyergyóból a szárhegyi és a ditrói, Udvarhelyszékről a szentegyházi és az alsósófalvi bolondozók hozták el szokásaikat, hogy bemutassák a remeteieknek, hogy együtt örüljenek a tél végének és a tavasz kezdetének, hogy még egy utolsót mulassanak, rúgjanak ki a hámból a legnagyobb keresztény ünnepet, a húsvétot megelőző böjti időszak beköszönte előtt. S hogy eleven legyen a kapcsolat a hagyományőrző csoportok tagjai és a befogadó község lakói között, útkereszteződésekben, jeles helyeken terített asztal fogadta a harapnivalóra vágyókat és a kiszáradt torkukat leöblíteni akarókat – mert mint tudjuk, a közösen elfogyasztott étel, ital felér egy szerződéssel, kapcsolatokat épít és pecsétel meg.

Lehet vitatkozni azon, hogy élő népszokás vagy inkább színpadi előadás napjaink farsangtemetése, lehet örülni fölötte vagy fanyalogni rajta, de tény, hogy a csoportokat a közösségi élmény tartja egyben, mint ahogy a nézők is azért csatlakoznak a mókázó csoportokhoz, hogy részt vegyenek a mulatságban, részt vállaljanak a közösségben. Még akkor is, ha manapság nem dívik, avagy nem illendő alig ismert emberekkel közösködni – az önzés, a bizalmatlanság, a privát szféra védelme szembe kerül a közösségi élmény iránti vággyal, igénnyel. Mert az embert a közösség teszi emberré, a közösség szabja meg a játékszabályokat a szokások, konvenciók vagy akár jogi normák révén, ugyanakkor az ember – még ha nem is vallja be – közösségben érzi jól magát. Mert mi másért járunk színházba, moziba, holott otthon egyedül vagy szűk családi körben is megnézhetünk egy filmet vagy felvett előadást; mi másért járunk templomba, holott otthon is el tudunk mormolni magányunkban egy imát; miért ülünk le sörözni a haverokkal vagy kávézni a szomszédasszonyokkal, mikor a fotel kényelmében, a tévé előtt is elkortyolgathatjuk; vagy miért szurkolunk a lelátón, mikor ugyanazt megtehetjük a tévé előtti kanapén? A válasz egyszerű és kézenfekvő: mert közösségi lényként igényeljük a társaságot, azt, hogy része legyünk egy nagyobb csoportnak, hogy feloldódjunk benne; mert közösségben biztonságban érezzük magunkat. Szombaton sokan döntöttek úgy, hogy Gyergyóremetére utaznak, részt venni az egész falut átfogó nagy mulatozáson, vigasságon. Ez pedig jelzi, hogy a megyei farsangbúcsúztatónak nevezett esemény célt ért: a hét végén Remete utcái megteltek vidám, bolondozó, mulató emberekkel.