Kisvárosban lakni egyszerre előny és hátrány. Tételmondatok: Nem sűrűn jársz operába – viszont ritkán törik fel az autódat. Nincs metró – és reggel nem tart egy óra tizenöt percig, hogy beérj a munkahelyedre. Ha a lányod gyógyszerész szeretne lenni, küldheted más megyébe tanulni – de legalább a fiatalok nehezebben jutnak kábítószerekhez (ámbár, amiket hallok…). Kevesebb a munkalehetőség, szürkébb az áruk és szolgáltatások palettája, alacsonyabbak a bérek – viszont lényegesen olcsóbb a paradicsom és a retek a piacon… (hagyjuk, mert kezdek belezavarodni). 
Lényeg, hogy abból nehéz lesz jól kijönni, ha a kisvárosi keretekbe nagyvárosi életritmust és reflexeket taposunk bele, mert az a hozadéka, hogy kilúgozzuk belőle, amitől szerethető, kényelmes, biztonságos, otthonos. 
Ezt annak apropóján mondom, hogy az utóbbi hetekben véletlenül több incidens szemtanúja voltam Csíkszeredában, mindegyik a közúti forgalommal volt kapcsolatos. Nem nagy ügyekről van szó, mondok néhány példát: a Kossuth utca végén kelek át az úttesten, a körforgalomban satuféket nyom egy úr, mert a jobbról érkező hölgy ugyan lassít valamelyest, de így is olyan vehemensen érkezik, hogy félő, nem adja meg az elsőbbséget, és összeütköznek. Pontosabban ettől csak az úr fél, a hölgy blazírt kézfejrázással jelzi a sáv feléről, hogy ne tötyörögjön, lehet továbbhaladni. Emberünk tekeri lefelé az anyósülési ablakot, de mielőtt kimondhatná, hogy: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!, a sietős dolgú hölgy szájából orkáni hangerővel olyan alpári jelző-szökőár fröccsen az útkereszteződésbe, hogy arra a történelem során az itt áthajtó összes kocsis megbiccentené a fejét. Járókelők, autósok döbbenten hallgatják a mocskolódást, ami annál meglepőbb, mivel autója, öltözete, kiegészítői alapján jól szituált, magára adó nőtől jön. A manikűrje is friss és divatos volt, ezt úgy is meg tudtam állapítani, hogy csak egy ujját láttam.  

A másik incidens hasonló: a sportaréna tömött parkolójában egyik lábáról a másikra áll egy ember, mert menne ő, csak nem tud. Szabályosan parkoló járműve mögött keresztben állt meg egy másik autó, nulla esélyt hagyva, hogy valahogy kitolathasson. Mondjuk, nem is lenne jó ötlet manőverezgetni: az útját elzáró SUV használtan is négy autó ára. Emberünk a közelben szerelő munkásokat kérdi, látták-e a fogvatartóját, esetleg nem hagyott-e valami reménykeltő üzenetet? A melósok nem tudnak semmit, a túsz  ötödszörre is körbezarándokolja az autóhintót, hátha tulajdonosa hátrahagyta a szélvédő mögött a telefonszámát. Mivel érdekel a végkifejlet, kicsit elpiszmogok én is a parkolóban, közben trenírozom a lelkem: talán rosszul lett az illető, vagy utolérte a hasmars, vagy más oka volt, ami felülírja a szabályokat. Úgy tíz perc múlva érkezett. Nem volt annak semmi baja, s bár messziről látta a tébláboló alakot, a munka helyett a jelenetre figyelő melósokat, s engem, a kíváncsi szemtanút, mindez fikarcnyit sem érdekelte. Tüntető közömbösséggel ment az autójához, egy pillantásra sem méltatta a méltatlankodó másikat, beült a vezetőülésre, de még nem indított, hagyta, hogy áldozata a felhúzott ablakon túlról panaszkodjon, gondolom, ott bent légyzümmögésnyit hallani belőle, még az arcát sem fordította a tehetetlenül protestáló felé. Nem lepett meg, láttam már ezt a felsőbbrendű, színpadias majomkodást párszor Bukarestben. Hiába, van, akit a siker nem változtat meg: ez az ipse is ugyanolyan tahó maradt, mint mielőtt még bejött volna a falopás.
Még vannak ilyen tapasztalataim, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy Csíkszereda még „élhető város” az autósforgalom szempontjából is. Még nincs rendszerszintű probléma – de figyelmeztető jelek vannak, azon túlmenően is, hogy összekiabálnak az autósok. Épp ez az: a forgalomszervezés technikai ügy, de túlmutat azon, hogy egy „okos” jelzőlámpa adott időintervallumban hány gépjárművet terel át egy útkereszteződésen. A forgalom okozta – környezeti, közérzeti, élettani stb. – terhelés hosszú távon nagyban kihat az életminőségre és a város identitására is. Még nincsenek „gridlock”, se-előre-se-hátra forgalmi dugók, de egy kisebb útjavítás is okoz már hosszú várakozást. A fizetős rendszer rendezettebbé tette a központi övezetekben a parkolást, de a tömbháznegyedekben megszaporodtak a füvön, utcasarkon, gyalogosbejárókon parkoló MacGyverek. Rendszeresen látni köztereken hagyott motorkerékpárokat, s nem ritkák a vészvillogóval állomásozó járművek. A forgalom a csúcsórákon kívül is élénk, és a parkolók délelőtt is tele vannak, nemcsak délután. Csíkban 35 ezer ember és vagy 22 ezer autó van, plusz a vidékről bejárók, az átutazók, a teherforgalom stb. És ez csak fokozódni fog, a közúti infrastruktúra sosem éri utol a növekvő járműállományt. Nem lehet már sokáig halogatni a status quo kihirdetését. Vagy több fegyelem és fegyelmezettség, vagy több belátás és megértés. B terv: kaotikus forgalom, de akkor opera és munkabérduplázás is!