Csíkszeredában sajnos immár megszokottá vált, hogy a szeméttárolók környéke állandóan tele van hulladékkal. Ez a látvány nem kellemes sem a lakók, sem a lakónegyedekbe betévedő idegenek, sem a köztisztasági vállalat számára.
A betétdíjas rendszer bevezetése óta a probléma hangsúlyosabbá vált, ugyanis a visszaváltható palackokra „szakosodott” guberálók szorgalmasan borogatják fel a harang alakú szemeteskukákat, amelynek tartalmát szétszórják, majd a konténert üresen állítják vissza a helyére. És alapjáraton nem is az a baj, hogy a guberálók pillepalackokat keresnek, hiszen vannak, akiknek az 50 banit érő műanyag flakonok, az üdítős- vagy sörösdobozok összegyűjtése és leadása bevételi forrást jelent, csakhogy a harangkukákba dobott papírt nem szedik össze, miután a visszaváltható csomagolást kiválogatták. A szél pedig felkapja a papírt, aztán több tíz méterre elviszi, majd ott lepakolja annak rendje-módja szerint. És így lesz egy lakótelep szemetes.

Néhány napja akaratlanul is megfigyelhettem, milyen mesterien dolgoznak a guberálók. Igaz, majdnem baleset lett a vége, mivel a földbe ásott kukában egy kislegény kotorászott, miközben én fél méterről lendítettem a háztartási szemeteszsákomat a tárolóba. A nagy jajkiáltásra megijedtem – mint kiderült, a legénynek a fején landolt a háromnapnyi szemetet tartalmazó zsák. Míg én ijedeztem és morgolódtam, addig a két méterre lévő, már felborított harangkukából egy másik legény seperte ki kézzel a szemetet, közötte több, nem visszaváltható palackkal, amelyeket szétdobált egy harmadik személy. Pár perccel később lábra állították az immár az üresen kongó harangot, és mint akik elvégezték a napi feladatot, továbbálltak. A szél pedig szépen elkezdte szétszórni a kikukázott papírokat, a pillepalackokat, negyedóra múlva úgy nézett ki a hulladékgyűjtő sziget környéke, mintha épp egy kukásautó ürítette volna ki a tartalmát arra a helyre.
Olykor a szelektív hulladékgyűjtést sem értem: én ugyan a megfelelő kukába dobom a papírt, az üveget, a pillepalackot – már ami nem ér 50 banit – és a háztáji egyéb szemetet, de egyrészt a guberálók is összevegyítik, másrészt a kukásautóba is ugyanoda kerül, szóval fölöslegesen vonulok három-négy kukászsákkal a szemetessziget felé, mivel a hulladékszortírozó soron mások ismét csak ki kell majd válogassák az újrahasználhatót a szemétből. Ráadásul én is dolgozom más helyett, én költöm a több pénzt kukászsákra – és néha, ha már nagyon zavar, én kell összeszedjem a kukák mellé szétszórt szemetet.
A kukázást is eléri majd a digitalizáció, hiszen a közeljövőben csak mágneses kártya használatával lehet majd eldobni a háztartási szemetet Csíkszeredában. De ahogy a konténer típusú, ajtóval és zárral ellátott szemeteseket is sikerült a guberálóknak feltörniük és folyamatosan hozzáférnek a tartalmához, úgy kötve hiszem, hogy egy digitális kuka lesz majd a biztosítéka annak, hogy a szeméttárolók környéke szeméttől mentessé váljon.