Bukaresten az ország szeme, amikor ezeket a sorokat írom, ha minden igaz, a parlamenti szakbizottságokban épp a miniszterjelölteket hallgatják meg, és ma délben a szenátus és a képviselőház együttes plénuma már a Ciolacu-kabinet beiktatásáról szavaz. Lezárultak a tárgyalások, ha úgy tetszik, kiosztották a bársonyszékeket, és kedd este beterjesztették az új kormány névsorát, amelyben csak a PSD és a PNL által javasolt miniszterjelöltek szerepelnek, az RMDSZ ezúttal kiszorult, és a 2021-ben alakult huszonkét tagú Ciucă-kabinet mindössze öt tisztviselője maradt a helyén.
Marcel Ciolacu kormányalakítással megbízott miniszterelnök-jelölt beszámolt a kormányprogramba foglalt legfőbb célkitűzésekről is. Elmondta többek között, hogy fokozatosan csökkenteni fogják a munka megadóztatását, különösen az alacsony és közepes jövedelműek esetében, mivel jelenleg az Európai Unió­ban Romániában van az egyik legmagasabb adószint az alacsony fizetésekre. A kormány meg fogja emelni a minimálbért, „mindenkinek, aki dolgozik, tisztességes életszínvonalat kell biztosítani. A kormány mandátuma végén minden munkavállalónak legalább havi 500 eurót kell keresnie, és az átlagos nettó bérnek el kell érnie az 1000 eurót” – hangzott el az ígéret. Az alacsony és közepes jövedelmű személyeket továbbra is támogatni fogja a kormány, hatályban maradnak az élelmiszer-utalványok, az energiaszámlák kifizetésére nyújtott támogatás. Megismételte, hogy a jövendőbeli kormány közpolitikáinak középpontjában az oktatás és az egészségügyi szolgáltatások állnak majd. Csökkentenék az iskolai lemorzsolódást, biztosítanák az oktatási esélyegyenlőséget. Hozzáférhetőbbé tennék az egészségügyi ellátást minden állampolgár számára, fejlesztenék a kisvárosok és falvak háziorvosi rendelőit, illetve több tucat járóbeteg-rendelőt is.
Szép új világ, gondolhatnánk – ha ezekre vonatkozó ígéretet nem láttunk volna már kismilliószor, amiből aztán vajmi kevés valósult meg. Ha folyamatában és a malmok őrlésének nálunk megszokott tempóját tekintjük, örülhetünk, ha a fenti magasztos célok némelyikének megvalósítását elkezdik a mandátum végéig. Különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy az új kormány minisztereinek háromnegyede új a pozíciójában, időre lesz szükség, amíg munkájuknak valóban látszata lesz. A szomorú tapasztalat az, hogy vezetőváltáskor az addig kínkeservesen megalkotott programok, stratégiák, tervek jó része megy a levesbe, és mindenki elkezdi felépíteni a maga kis birodalmát saját prioritásai alapján. És ha nem sikerül betartani az ígéreteket? Legtöbbször nem történik semmi, beletörődünk, hogy ez egy ilyen ország, majd jön egy újabb választás és egy sor újabb ígéret, amikor ismét felcsillanhat a remény.