Micsoda badarság köszönni az évszakoknak, hiszen azok rendre változnak, ahogy forog az év kereke, ez az élet rendje, s aligha érdekli őket a mi örömujjongásunk – mondhatnánk, s mégis néhány nappal a tavaszi napéjegyenlőség után, ami idén (is) egybeesett a boldogság világnapjával, engedjék meg nekem ezt a bohó üdvözlést. Magyarázatként felsorolok néhány apróságot.
Például az első tavaszi reggelt, amikor úgy döntünk, hogy a nehéz csizma, bakancs helyett félcipőt húzunk, és ugyan a bokánk még fázik a karácsonymintás zokniban és reggeli hűvösben, de lépteink mégis könnyűek, már-már légiesek – arról nem is beszélve, hogy mennyivel kellemesebb viselet a hirtelen beköszönő déli melegben ez a lábbeli. Vagy amikor télikabátjaink már nem nyomják tovább a vállunk, hanem kimosva-kitisztítva beakasztjuk a szekrénybe, és élvezve az üres fogas látványát, magunkra öltünk egy könnyű dzsekit vagy mellényt. 
A medvehagymás omlett hétvégi ráérős reggeleken a friss hónapos retek és zöldhagyma kíséretében. Az izgalom, amikor elővesszük a bicikliket és egy egész délutánt töltünk a kerekek felpumpálásával, hogy aztán ráfagyjon a kezünk a kormányra az alkonyati szembeszélben.

A pillanat, amikor kisgyermekes családok nappalijának állandó téli éke, a porszívó végre bekerül a helyére, a lépcső alatti tárolóba – no nem azért, mert a tavaszi nagytakarítás egybeesik a tavaszi fáradtsággal, hanem mert végre lejárt a szortyogós, szimmogós hetek sora, és nem kell már szívni dünnyögő gyermekünk orrát.
Az első virágok a kertben vagy a mezőn, a rügyek, a sarjadó fű, a hazatérő gólyák, a hajnalok, amikor már nem koromsötétben szól az ébresztő, hanem madárcsicsergés övezi – mind a természet újraéledését jelzik. Kezdetét valami újnak, a lehetőségét a boldogságnak.
És mi tehet bennünket boldoggá? Ismételhetném a közhelyt, hogy a pénz nem, de a fenti példák mentén viszont kijelenthetem, hogy sok minden, ha hagyjuk, észrevesszük és megéljük. Például a jól elvégzett munka, a nap végén felmosott padló, a letörölt konyhapult, a befejezett házi feladat vagy megírt szakdolgozat, a sikeres vizsga, a működő program, az összeszerelt bútor, a szépen kimeszelt lakás, a tavaszi munkálatokra előkészített traktor, a megsütött kenyér, a jól sikerült műtét, a gyógyult páciens, a fejlődő tanítvány, a megmetszett fák, a kibújó palánták, a frissen csutakolt ló. Amikor hátradőlünk és csettintünk a nyelvünkkel – na ez igen! És ha még dicséret is jár érte, fülig szalad a szájunk. 
A szappanbuborékot kergető gyermekünk, az átaludt éjszakát követő kipihenve ébredés, sok-sok megtett kilométer után a szerencsés megérkezés, vagy a biztonságosan végrehajtott előzés útjainkon. Egy pohár jó bor, a finom vacsora, egy izgalmas film, egy jó este társasjátékkal, barátainkkal, szeretteinkkel – mind okot adnak az örömre. Én így kezdtem ezt a tavaszt, és bár tudom, előttünk még a szeszélyes április, hogy fog havazni még a nyár előtt, de igyekszem észrevenni ezeket a pillanatokat, és ezt kívánom olvasóinknak is. Helló, tavasz!