Esőguruk
Szokatlanul heves esőzés zúdult az Egyesült Arab Emírségekre április idusán. Egy nap alatt másfél évnyi eső esett, erre a mennyiségre nincsenek felkészülve az Öböl-menti országban, több helyütt súlyos károkat okozott a nagy mennyiségű csapadék. A közösségi médiában apokaliptikus állapotokat mutató felvételek jelentek meg arról, amint Dubajban az utcák folyókká változtak, az autókat ellepte a víz, az emberek menekültek, amerre csak tudtak. Az özönvíz még halálos áldozatot is követelt a sivatagi országban: az egyik északi tartományban egy idős férfi halt meg, miután autóját magával sodorta a villámáradás. Ebben a hírben a legfurcsább mégis a következő elejtett mondat volt: egyes szakemberek nem zárják ki, hogy a mostani, katasztrofális állapotokat okozó vihar mögött nem egyszerűen meteorológiai okok állnak, hanem az úgynevezett „cloud seeding” (felhőmagvasítás), amely révén úgymond mesterségesen tudnak csapadékot „előállítani”.
A régiek mondogatták, miközben az időjárásra panaszkodtak – mert tudjuk: „soha sincs jó idő, mindig esik az eső” –, hogy addig jó, amíg az ember nem tudja befolyásolni az időjárást, ami ajánlatosabb, hogy megmaradjon felsőbb hatáskörben.
Ennek ellenére feltehető, hogy már az ősemberek is megpróbálkoztak a „meteorológia” irányításával, az égi áldás kicsikarásával. A múltba révedve elképzelhetjük, amint a sivatagi törzsfőnök vagy varázsló rőzsemáglyát rak a teve farkától három méterre északkeleti irányba, a dűne holdvilág sem érintette sarkában. Majd dobjának ritmusára táncolni kezd a tűz körül, igyekezve minél nagyobb füstöt kreálni, amely az égbe szállva lecsalogatja neki az esőt, mielőtt krikszkrakszokkal díszített maskarája lángra lobban. Hol sikerült, hol nem esőt facsarni a felhőkből, amik gomolyodva, mitsem törődve a törzsfőnök táncával, továbbra is csak akkor adták az éltető cseppeket, amikor ők akarták. A tapasztalás ellenére az irányvonalat az újkori ember sem adta fel, aki már „tudományosabban” próbálkozott a felhők megríkatásával: ágyúk segítségével robbanóanyagot juttatott a fellegekbe, annak reményében, hogy a detonáció az égi vízcseppekre gyakorolt hatása esőt serkent. Persze ez a módszer is csak korlátozott sikerrel járt.
Ám az esőcsináló törzsfőnökök, varázslók, garabonciások, boszorkányok, tudósok, akik Istent játszva úgy hiszik, hogy hatalmuk van a tartós szárazság megszüntetésére, eső előidézésére, az időjárás manipulálására, nem tűntek el a történelemben. Itt élnek köztünk. A fentebb említett „cloud seeding” lényege, hogy különböző vegyi anyagokat, apró részecskéket, például sót vagy kálium-kloridot repülőgépről a légkörbe juttatnak, hogy a pára azokon kicsapódjon, így több csapadék tudjon lehullni a talajra.
Azt nem lehet tudni, hogy ennek az eljárásnak volt-e köze a legutóbbi felhőszakadáshoz. Arra viszont vannak megbízható jelentések, hogy az Emirátusokban éves szinten több mint ezer órán át végeznek cloud seedinget, hogy növeljék a sivatagi ország csapadékmennyiségét. És Kína, az Egyesült Államok és más országok is használják a módszert. Az is lehet, a legutóbbi esőtánc túl jól sikerült. Vajon biztos, hogy jó nekünk, ha túllépjük a hatáskörünket?