Hirdetés

Esőguruk

Létai Tibor
Becsült olvasási idő: 3 perc

Szokatlanul heves esőzés zúdult az Egyesült Arab Emírségekre április idusán. Egy nap alatt másfél évnyi eső esett, erre a mennyiségre nincsenek felkészülve az Öböl-menti országban, több helyütt súlyos károkat okozott a nagy mennyiségű csapadék. A közösségi médiában apokaliptikus állapotokat mutató felvételek jelentek meg arról, amint Dubajban az utcák folyókká változtak, az autókat ellepte a víz, az emberek menekültek, amerre csak tudtak. Az özönvíz még halálos áldozatot is követelt a sivatagi országban: az egyik északi tartományban egy idős férfi halt meg, miután autóját magával sodorta a villámáradás. Ebben a hírben a legfurcsább mégis a következő elejtett mondat volt: egyes szakemberek nem zárják ki, hogy a mostani, katasztrofális állapotokat okozó vihar mögött nem egyszerűen meteorológiai okok állnak, hanem az úgynevezett „cloud seeding” (felhőmagvasítás), amely révén úgymond mesterségesen tudnak csapadékot „előállítani”.
A régiek mondogatták, miközben az időjárásra panaszkodtak – mert tudjuk: „soha sincs jó idő, mindig esik az eső” –, hogy addig jó, amíg az ember nem tudja befolyásolni az időjárást, ami ajánlatosabb, hogy megmaradjon felsőbb hatáskörben. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


Ennek ellenére feltehető, hogy már az ősemberek is megpróbálkoztak a „meteorológia” irányításával, az égi áldás kicsikarásával. A múltba révedve elképzelhetjük, amint a sivatagi törzsfőnök vagy varázsló rőzsemáglyát rak a teve farkától három méterre északkeleti irányba, a dűne holdvilág sem érintette sarkában. Majd dobjának ritmusára táncolni kezd a tűz körül, igyekezve minél nagyobb füstöt kreálni, amely az égbe szállva lecsalogatja neki az esőt, mielőtt krikszkrakszokkal díszített maskarája lángra lobban. Hol sikerült, hol nem esőt facsarni a felhőkből, amik gomolyodva, mitsem törődve a törzsfőnök táncával, továbbra is csak akkor adták az éltető cseppeket, amikor ők akarták. A tapasztalás ellenére az irányvonalat az újkori ember sem adta fel, aki már „tudományosabban” próbálkozott a felhők megríkatásával: ágyúk segítségével robbanóanyagot juttatott a fellegekbe, annak reményében, hogy a detonáció az égi vízcseppekre gyakorolt hatása esőt serkent. Persze ez a módszer is csak korlátozott sikerrel járt. 
Ám az esőcsináló törzsfőnökök, varázslók, garabonciások, boszorkányok, tudósok, akik Istent játszva úgy hiszik, hogy hatalmuk van a tartós szárazság megszüntetésére, eső előidézésére, az időjárás manipulálására, nem tűntek el a történelemben. Itt élnek köztünk. A fentebb említett „cloud seeding” lényege, hogy különböző vegyi anyagokat, apró részecskéket, például sót vagy kálium-kloridot repülőgépről a légkörbe juttatnak, hogy a pára azokon kicsapódjon, így több csapadék tudjon lehullni a talajra.   
Azt nem lehet tudni, hogy ennek az eljárásnak volt-e köze a legutóbbi felhőszakadáshoz. Arra viszont vannak megbízható jelentések, hogy az Emirátusokban éves szinten több mint ezer órán át végeznek cloud seedinget, hogy növeljék a sivatagi ország csapadékmennyiségét. És Kína, az Egyesült Államok és más országok is használják a módszert. Az is lehet, a legutóbbi esőtánc túl jól sikerült. Vajon biztos, hogy jó nekünk, ha túllépjük a hatáskörünket?



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!