A többi nemzethez hasonlóan a magyarság is történelme során sok áldozatot hozott, hogy megvédje értékeit, identitását és otthonát. Ezen értékekért az életüket feláldozó (h)ősök megérdemlik, hogy emléküket megőrizzük, és örökké hálásak lehessünk tetteikért.

A katonatemetők az elhunytak méltó helyeivé váltak, ahol az emlékezetük tovább él, tovább élhet. Az utóbbi években azonban aggasztó tendenciákat tapasztalunk, amelyek a respekt hiányát mutatják ezen helyek iránt.

Vigyázó szemetek Úzvölgyére vessétek! Az ottani haditemető a magyarság számra egy kiemelkedően fontos nemzeti sírkert, amely a magyar történelem fontos epizódjának, a hazáért harcoló bátraknak emlékét őrzi. Ezek a cintermek a hősök végső nyughelyei, ezért ezek a helyek különleges tiszteletet és méltóságot érdemelnek.

Sajnálatos módon azonban a sovén csőcselék időről időre ráront az úzvölgyi katonatemetőre, és meggyalázza, feldúlja azt, tiszteletlenséget tanúsítva az elhunytakkal szemben. Ez a cirkuszszerű viselkedés nemcsak sérti a hősök emlékét, hanem megalázza azokat az áldozatokat, akik az országukért, kultúrájukért és a szabadságukért küzdöttek. A hősök, bármelyik oldalon is harcoltak, hősök.

Az ilyen vandál cselekedetek elfogadhatatlanok, és az összes felelős gondolkodó embernek el kell/kellene ítélnie őket. A demokratikus társadalmak alapja a szabad véleménynyilvánítás, ez a szabadság azonban nem adhat alapot a tiszteletlenségnek, a vandalizmusnak. A történelem, az emlékezés egy olyan tégla, amelyre a jövőnket építjük, és nem szabad engedni, hogy a szélsőséges csoportok lerombolják és eltorzítsák ezt a múltat.

Ahhoz, hogy megőrizzük a hősök temetőinek méltóságát, fontos, hogy a hatóságok hatékonyan lépjenek fel az ilyen szélsőséges cselekedetek ellen, és biztosítsák ezeknek a helyeknek a megfelelő védelmét. Ugyanakkor fel kell világosítani az embereket az elhunyt hősök tetteinek jelentőségéről és az emlékezetük megőrzésének fontosságáról.

Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a respekt és a méltóság nemcsak a múltunkkal való szoros kapcsolatot jelenti, hanem az öröklétbe történő emelkedést is. Ha elfelejtjük, hogy milyen árat fizettek az elődeink azért, hogy ma szabadok lehessünk, könnyen elveszíthetjük ezt a szabadságot.

A katonatemetők, a hősök temetői szent helyek, ahol békében, tisztelettel és méltósággal emlékezünk. Ez az emlékezet nemcsak az elhunytaknak ad tartós nyugodalmat, hanem nekünk is lehetőséget ad arra, hogy tanuljunk a múltból és formáljuk a jövőnket.

Az elkövetkező időkben közös felelősségünk az, hogy megvédjük ezeket a helyeket azoktól, akik méltatlanul akarják kezelni őket. Az egyéni tisztelet, az emlékezet ápolása és az empatikus gondolkodás mind olyan értékek, amelyekre építve megőrizhetjük a hősök temetőinek méltóságát.

Végül, ha megfelelő tisztelettel emlékezünk az elhunytakra, megerősítjük az összetartozásunkat, a nemzeti identitásunkat és az értékeinket. A hősök temetőinek megóvása nemcsak a múlt iránti nagyrabecsülésünket fejezi ki, hanem az elkötelezettségünket is a béke, a szabadság és az emberségesség értékei mellett.