Vagy Arkhimédész után szabadon: ne bántsátok a szobraimat!
 

Az aradi törvényszék elsőfokú döntésében, a Vexler-törvényre alapozva, három ügyben hozott határozatot az Antiszemitizmus és Legionarizmus Megelőzéséért és Leküzdéséért Egyesület keresetei nyomán. Wass Albert-mellszobor: a bíróság elrendelte a Székelyudvarhelyen található büszt eltávolítását. Nicolae Paulescu utcanév: a törvényszék kötelezte az Arad megyei Glogovác községet az utca nevének megváltoztatására – Paulescu elismert román orvosprofesszor volt, az inzulinkutatás egyik úttörője, és a két világháború közötti időszakban radikális antiszemita nézeteket vallott. Istrate Micescu tárgyalóterem: a határozat értelmében a bukaresti Igazságügyi Palotában található terem nevét meg kell változtatni – a neves jogász és egykori külügyminiszter a zsidótörvények kidolgozásában és bevezetésében vállalt szerepet. A határozatok indoklása szerint a törvény tiltja a háborús bűnökkel elítélt, illetve antiszemita, fasiszta vagy légionárius nézeteket valló személyek kultuszának nyilvános fenntartását.

A történet pikantériája – a másik két esethez képest – az, hogy hivatalosan, de még nem hivatalosan sincs Székelyudvarhelynek Wass Albert-szobra. A szóban forgó büszt ugyanis egy stilizált alkotás, amely a vándor székelyt ábrázolja. Hogy ki mit lát bele, az már fikció, fantázia. Városi legendát, szóbeszédet pedig törvény által tiltani abszurdum.

A székely anyavárosnak hivatalosan egy vándor székely szobra van. Egy székelyé, aki lehetne bármelyikünk. Te is. Én is. Hiszen mind vándorok vagyunk ezen a földön.

Zárójelet nyitva, az indoklás kapcsán azért fontos megjegyezni, hogy Wass Albertet 1946-ban, távollétében ítélte halálra a kolozsvári népbíróság háborús bűnök és gyilkosság vádjával, egy kommunista koncepciós perben, amelynek alapjául koholtnak tartott, súlyosan kétségbe vonható tanúvallomások és vádak szolgáltak. Jelzésértékű, hogy az Egyesült Államok hatóságai, alaposan kivizsgálva az ügyet, a román kiadatási kérelmeket visszatérően elutasították, mivel semmilyen terhelő bizonyítékot nem találtak az író ellen. Hasonlóképpen nem járt sikerrel az amerikai hatóságoknál a Wiesenthal-alapítvány feljelentése sem. Ennek ellenére a román igazságszolgáltatás a rendszerváltás után is elutasította az író tisztázására kezdeményezett perújrafelvételt, így a mai napig fenntartja az ítéletet. Zárójel bezárva.

Milyen iratok, bizonyítékok alapján döntötte el a bíróság, hogy az a Wass Albert szobra, ha egyszer minden hivatalos dokumentumban és építkezési engedélyben vándor székelyként szerepel az alkotás? Ezt jó lenne tisztázni, mert Romániában a magyar múltat és jelenlétet reprezentáló szobrok és emlékművek eltávolításának történelmi tapasztalata van. Az impériumváltást követően számos magyar nemzeti jelentőségű köztéri alkotás pusztult el vagy került eltávolításra. A kolozsvári Kárpátok Őre, Szeszák Ferenc fából készült, szögekkel kivert monumentális honvédszobra 1918 végén a bevonuló román csapatok és a zavargó csőcselék által felgyújtva semmisült meg. A brassói Millenniumi emlékmű, a Cenk tetején álló, később Árpád-szoborként ismertté vált honfoglalás kori harcos szobra 1896-ban készült Jankovich Gyula alkotásaként, 1913-ban dinamittal megrongálták, majd ugyanazon év decemberében egy nagy havazást követően ledőlt, a megmaradt részeket 1916-ban a román hadsereg előrenyomulása során semmisítették meg, bár a szobor feje megmaradt, és ma is Brassóban őrzik. 

A történelmi Magyarország határait jelző vagy védő monumentális turulszobrokat kivétel nélkül megsemmisítették a román hatóságok, a zajkányi vasbuzogányról már ne is beszéljünk... 

Álljunk ki a vándor székely mellett. Álljunk ki magunkért.