„Az Albina Bank hatalmas istápja a szegény oláh parasztnak a vagyoni megerősödésben és gyarapodásban. Hihetetlen kedvező föltételek mellett ad nekik kölcsönt. Csöppet sem nyerészkedési, hanem nemzetiségi politikát folytat a pénz hatalmával. A románok tudják, hogy akié a föld, akié a vagyon, azé az ország és igyekszenek ez elvet a maguk javára érvényesíteni.”
Aki csak egy kicsit is beleásta magát Erdély Nagy Háború előtti történetébe, annak ismerősen csenghetnek a fentebb idézett korabeli újságcikksorok. A história lapjairól ismert, hogy az erdélyi román bankok szerepe az első világháború előtti években kiemelkedő fontosságú volt a román nemzeti mozgalmak megerősödésében és Erdély elrománosításában. Ezek a bankok nem csupán gazdasági intézményekként működtek, hanem tudatosan hozzájárultak a román nemzeti törekvésekhez.

A Román Királyság, az ortodox egyház, a tőkések, a diaszpóra és a nacionalista szervezetek által támogatott bankok fő célja a nemzeti identitás megerősítése – a kulturális és oktatási intézmények támogatása – mellett a román közösség gazdasági potenciáljának növelése volt, amit többek között kedvezményes hitelek nyújtásával értek el. Ezeket a hiteleket elsősorban román földművesek kapták, hogy korábban magyar tulajdonban lévő területeket vásároljanak. Ez a földvásárlási stratégia nemcsak a román földvagyon növekedéséhez vezetett, hanem ahhoz is hozzájárult, hogy a magyarok gazdasági dominanciája csökkenjen a régióban. Mindez végül Erdély politikai és kulturális átrendeződését eredményezte, hozzájárulva és előkészítve a terepet a Romániával történő egyesüléshez.
A boldog békeidőkben sorra alakultak a román pénzintézetek. A teljesség igénye nélkül: Ardeleana Bank, Albina, Aurora, Bihoreana, Lăpusana, Vulturul, Maramurășana és a többi. Tudatos nemzetpolitika, tudták a dolgukat. Helyesen. Nem is ez volt a baj, hanem hogy a magyar politikum nem ezt tette, erősítve, gyarapítva a magyar közösségeket. Nincs itt semmi látnivaló, lapozzunk!
És egy következő oldalon már tájékoztat is a Magyar Távirati Iroda: az OTP Csoport nemrég közölte, hogy 20 év után kivonul Romániából, ugyanis lezárták az OTP Bank Románia és további romániai leányvállalatainak értékesítését a vevő Banca Transilvaniával. A bank elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor a közleményben elmondta: az OTP Csoport elsődleges stratégiai célja, hogy organikus növekedés és akvizíciók révén növelje piaci részesedését a kelet-közép-európai régióban, illetve újabban Közép-Ázsiában. Ezt a stratégiát követték az elmúlt húsz évben Romániában is, de nem sikerült elérniük az optimális piaci részesedést, így a vezetőség döntésének értelmében értékesítették ezt a leánybankot. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy a csoport olyan piacokra összpontosítson, ahol a jövőben hangsúlyos jelenlétet tud kiépíteni.
Nem értek az organikus növekedés és akvizíciók révén növekedő piaci részesedésekhez, nem is az én dolgom. De ezen a területen nem létezik nemzetstratégia? Egy hídfőállást érdemes volt feladni? Minek tanulni a történelemből? Legyintsünk! „A magyar pénzintézeteknek eszök ágában sincs, hogy a nemzetiségi küzdelmek e forró talaján más hivatásuk is van, mint egyedül az üzleti érdeket követni” – ezt a felismerést sem most vetették újságpapírra.