…nem szabad a kárpáti ökörnek, mondhatnám cinikusan arra a jelenségre, miszerint időről időre felbukkan egy sajtóhír arról, hogy felmérés készült a Pruton túl és Romániában is a Moldovai Köztársaság és a mioritikus hon egyesüléséről. Vagyis rendszeresen mérik annak a hőfokát, hogy az úgynevezett kis és nagy egyesülés után ég-e még a vágy egy következő egyesülésre? Az óesztendő végén is készült egy kutatás, amelyben Ionel és Mitică szándékát firtatták, hogy vajon keblükre akarják-e ölelni Kisinyovot, vagyis – magyar füleknek a talán szebben csengő – Kisjenőt. A népakarat kipuhatolását az INSCOP közvélemény-kutató cég végezte a News.ro portál megbízásából.
Az elmúlt felmérésekhez képest talán meglepő volt a legutóbbi kutakodás eredménye, hisz mint kiderült: a Moldova jövőjét firtató hazai felmérés adatai szerint a válaszadók 29,7 százaléka úgy véli, hogy marad az ország jelenlegi státusa, 28,9 százalékuk szerint csatlakozik az Európai Unióhoz, 16,5 százalékuk válaszolta azt, hogy egyesül Romániával, míg 12,4 százalékuk azt állítja, hogy közelebb kerül Oroszországhoz.

A felmérés rámutat, hogy a megkérdezett romániai lakosok közel 50 százaléka úgy véli, Moldova közelebb áll Romániához és az Európai Unióhoz. Ez az arány ugyanakkor csökkenőben van, mint kiderült, valamivel kisebb, mint tíz évvel ezelőtt. Ugyanakkor 10 százalékkal csökkent azoknak az aránya is, akik úgy látják: Moldova közelebb áll Oroszországhoz és az „Eurázsiai Unióhoz”. A médiahírek szerint ez utóbbi csökkenést tartja az utóbbi tíz év legjelentősebb változásának Remus Ştefureac, az INSCOP Research igazgatója. Ugyanakkor a hírek azt is megemlítik, hogy egy tavaly júniusi, a moldovaiak körében végzett felmérés szerint meghaladja az ötven százalékot azoknak a megkérdezetteknek az aránya, akik elutasítják Moldova egyesülését Romániával, negyvenszázaléknyian pedig támogatnák azt.
Mint látszik, az igények és vágyak időről időre változnak, elmozdulnak. Függ a széljárástól, világpolitikától, attól, hogy mit főznek a Potomac folyó partján, mit kevernek az orosz hómezőkön, és miként fűszerezik mindezt sárkány leheletével vagy a Senne folyó mocsarainak szagával. Talán annyiban vitatkoznék a közvélemény-kutató intézet vezetőjével, hogy meggyőződésem szerint nem is az általa említett eredmény a legérdekesebb ezekben a kutakodásokban, hanem az, hogy amíg egyeseket megkérdezhetnek bizonyos „kényes ügyekről”, másoknak még annak a gondolata is tilos.
Mert hát miként is mutatna egy INSCOP-felmérés, amely az erdélyiek önállósági szándékát kutatja? Az erdélyiek akarhatják-e Erdélyt, vagy lehet-e elegük, mint egykor egy Ghermannak? Vajon az Olt és Maros partján mit utasítanának el az emberek, és vajon mit támogatnának, függetlenül Kisjenőtől. Érdekes felmérések lennének, ha lennének…