Még nincs hatalmon, de már most tömegek tiltakoznak ellene. Az országos sajtóban megjelent hírek szerint az elmúlt napokban országszerte több százan vonultak utcára a nagyvárosokban az elnökválasztás első fordulójának győztese ellen, és a sajtó beszámolói szerint Bukarestben ezernél is többen voltak. Temesváron, Craiován, Brassóban, Nagyszebenben, Konstancán és Jászvásáron is tömegek tüntettek Călin Georgescu elnökjelölt ellen.
A tüntetők plakátjain a „A szabadság hatalom, a diktatúra fájdalom”, „Szabadság, nem fasizmus”, „Demokrácia, NEM lopás!”, „A jövő Nyugaton van, nem akarunk olyanok lenni, mint Kelet”, „Szabadság, nem fasizmus”, „A jogokért és a becsületért, nem akarunk gyűlöletet és terrort!” feliratok voltak olvashatók. A tüntetők a demokrácia, a NATO és Európa melletti, de a politikai szélsőségek elleni jelszavakat kiabáltak, és hangosan skandálták, hogy „Le a fasizmussal!”, „Románia, ne engedj, le a fasizmussal, ne szavazz rá”, „Az én Romániám nem a te légiód”. A december 8-i második fordulóig mindennap tüntetéseket tartanak Bukarestben, de más városokban is utcára vonulnak tiltakozók.

Fontosak ezek a megmozdulások, mert ha közvetlenül nem is hoznak változást, de azok, akik összegyűlnek és nyilvánosan kifejezik véleményüket, a társadalmat fenyegető kockázatra hívják fel a figyelmet. A világ történelmében legalábbis a parasztfelkelésektől a Black Lives Matter tüntetésekig, a bostoni teadélutántól a szüfrazsett-mozgalomig, a francia forradalomtól az amerikai polgárjogi mozgalomig, az 1956-os tüntetésektől a palesztinpárti tömegtüntetésekig – és még sorolhatnánk – minden megmozdulásnak volt és van valamilyen hozadéka: többek között informálnak, nagyobb közönséget szereznek egy ügynek és hatással vannak a közvéleményre. 
A tömegtüntetések és tiltakozások közvetlenül nem okoznak változást, de a társadalmi átalakulások mozgatórugói. A tiltakozások megváltoztathatják a választási magatartást, megváltoztathatják a szélsőséges szavazók hozzáállását, és mozgósíthatnak nem elkötelezett szavazókat is. A tiltakozás rávilágít politikai hibákra és lehetséges kockázatokra, és az apatikus szavazók együttérzővé válhatnak a tüntetők ügyével – legalábbis ezt bizonyítják különböző társadalmi mozgalmakat – például az amerikai polgárjogi mozgalmat – vizsgáló tanulmányok. Hasonlóképpen érvel Daniel Q. Gillion The Loud Minority (A hangos kisebbség) című könyvében is, és bemutatja, hogy a szavazókat valójában közvetlenül tájékoztatja és befolyásolja a tiltakozó aktivizmus. Ahogyan növekednek ezek a mozgalmak, úgy a hangos kisebbség a választási folyamat egyre több aspektusát érinteni tudja.
A demokráciában az állampolgároknak joguk van, hogy – békésen – az utcára vonuljanak, kifejezzék véleményüket és tiltakozzanak. Ez az egyik módja annak, hogy gyakorolhassák hatalmukat a politikai változás érdekében, de más módon is lehet befolyásolni a politikát. Például szavazással.