Négy éve tudjuk, hogy idén nyolcmeccses sorozat vár az ország állampolgáraira, ebből egy torna öt meccsel június 9-én lezárult, s – a dolgok rendje szerint – vannak vesztesei, és vannak győztesei is. Ám a bajnoki címet még nem osztották ki, erre várni kell őszig, de az is lehet, hogy a tél elejéig.
A bajnoki címért folyó harc már tavaly elkezdődött, igaz, nem a nagy nyilvánosság előtt. Az edzők igyekeztek igazolni, természetesen az ellenféltől, hiszen így gyengítik az ellenállást még akkor is, ha nekik nem számít erősítésnek. A nagy bejelentések igazából februárban kezdődtek, de májusban csúcsosodtak ki, és bár folyamatos volt a szurkolók toborzása, ez a hónap elején vált nagyon erőteljessé. Az ötmeccses torna mérkőzéseit több pályán egy nap alatt lejátszották. Volt, ahol a pirosak és a kék-sárgák közös csapata, volt, ahol a kék-fehérek, volt, ahol a sárgák, volt, ahol a piros-fehér-zöld szerelésben játszók csapatai nyertek, de ami nagyon fontos: idén nagyon sok szurkoló vett részt az összecsapásokon. A győztesek ünnepeltek, a vesztesek néhol magukba roskadtak és elkezdték elemezni hibáikat: miért volt kevés szurkolónk, és mit tehetünk azért, hogy ez ne forduljon többé elő, kik azok a játékosok az ellenfél csapatában, akik a cserepadon ülve nem kaptak játéklehetőséget, és meg tudjuk-e nyerni őket az őszi fordulóra? Volt edző, aki a lemondását is benyújtotta, mert rájött, nem is annyira a játékosok hibáztak, hanem ő, magára vállalta a felelősséget és bevallotta, helyenként rossz volt a csapat-összeállítás. Új edző még nincs, de a nyári felkészülésre biztosan találnak egyet, akinek sikerül majd a következő hárommeccses tornára összeraknia az általa elképzelt csapatot, hogy ne valljanak újra kudarcot.

A győzelmet nem kell, a vereséget nem lehet megmagyarázni – ez a sportban egy örök igazság, ahogy az is, hogy a második helyezett az első vesztes. Viszont az is tény, hogy mindenki a bajnokot, az első helyezettet akarja legyőzni. Éppen ezért a vasárnapi nyertes csapatok nem dőlhetnek hátra, hanem azon kell lenniük, hogy őszre még erősebb gárdával álljanak ki egy olyan tétmérkőzésre, amely nemcsak a helyi, hanem az országos szurkolók következő négy évét is befolyásolja.
A június 9-i ötmeccses torna egy komoly erőfelmérő volt az ősszel esedékes hárommérkőzéses tornára. Hiszen míg vasárnap az úgynevezett alsóbb osztályokban zajlottak az összecsapások, addig ősszel immár a felsőház a tét, no meg szövetségi vezetőt is kell választani, aki irányt kellene mutasson a következő öt évben nemcsak a csapatok, hanem a szurkolók, vagy ha úgy tetszik, a nézőközönség számára is.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az őszi torna három meccsére megérkeznek a külföldön tartózkodó drukkerek is, ami az erőviszonyokat nagyban befolyásolhatja. Tudott tény, hogy a sárgák és a kék-fehérek táborából többen nem a hazai pályán keresik a napi betevő falatot, ám a nagy mérkőzésre ők is jegyet váltanak, és eldönthetik egy-egy meccs sorsát. Pont a külhoni szurkolók miatt kell belehúzzon a toborzásba a piros-ferér-zöld csapat, hiszen nekik létfontosságú, hogy a felsőházba jutásért a nézőtér legalább öt százalékát ismét saját szurkolóikkal töltsék meg.