Izgalmas másfél hét elé nézünk, legalábbis abban az esetben, ha érdekel bennünket a 2025-ös államfőválasztás kimenetele. Március 15-én éjfélkor ugyanis lejár a jelölések beküldési határideje. Ekkor legfeljebb annyit fogunk tudni, hogy kik jelöltetik magukat – hogy ténylegesen mely jelöltek közül választhatunk, az pár nappal később dől el. A hivatalos menetrend szerint a benyújtásuktól számított negyvennyolc órán belül – legkésőbb március 17-én – iktatják vagy elutasítják a jelöléseket. Ezzel sincs még vége, mert a jelölések iktatását vagy elutasítását március 18-áig lehet megtámadni az alkotmánybíróságon, amely március 19-én elbírálja a beadványokat és közli a döntést a Központi Választási Irodával. Szintén 19-ig a jelöltek is meggondolhatják magukat, és visszaléphetnek a jelöléstől. Végül 20-án, azaz mától kezdve tíz nap múlva, véglegessé válnak a jelölések. Eddig a független Nicușor Dan, Bukarest főpolgármestere és a szintén független, de az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség) és a POT (Fiatal Emberek Pártja) pártok által támogatott Călin Georgescu regisztráltatta hivatalosan jelöltségét. Bejelentette még indulási szándékát Victor Ponta korábbi miniszterelnök, illetve a fociklub-tulajdonos és bulvársztár, parlamenti képviselő George „Gigi” Becali. 

Ritka egy választék. Mintha egy csőd szélén álló menzán választhatnánk az avas szalonna, a penészes spenót meg a szalmonellás tojásrántotta közül. Az RMDSZ által támogatott jelöltnek, Crin Antonescunak így nincs nehéz dolga a legkisebb rossz szerepében tündökölni.
Egy normális, demokratikus berendezkedésű államban az államfőválasztásnak ez a szakasza csöppet sem lenne izgalmas. Már csak azért sem, mert egy jól működő demokratikus országban a választópolgárnak bőven ráér, ha a jelentkezési határidő lejárta után megtudja, hogy kik közül válogathat. Románia sajnos nem ilyen. Ezzel nem hazánkat akarom degradálni, nem Románia az egyetlen ország a világon, ahol eufemizmus jól működő országról, normalitásról, sőt egyáltalán demokráciáról beszélni. A tisztesség úgy kívánja, hogy ismerjük el: a világ nagyobb részében sokkal rosszabbul viszik az emberek, mint nálunk. Az egy főre eső össztermék tekintetében egy 2019-es adatokra alapozott ranglista szerint Románia a 62-ik a 193 ország közül. Messze ugyan a top 30-tól, de még mindig a világ szerencsésebbik felében.
Ezzel együtt, vagy ennek ellenére, messze állunk még a hőn áhított normalitástól. Ez alatt azt értem, hogy egy ideális világban egy államfőválasztás teljesen hétköznapi esemény lenne. A választópolgárok kiválasztják a jelöltek közül a számukra megfelelőt, és bárki nyer, az élet megy tovább.
Ehhez képest, ha megnézzük, hogy kik közül választhatunk mi, a helyzet csöppet sem rózsás. A következő másfél hét legizgalmasabb kérdése minden kétséget kizáróan az, hogy végül engedik-e Georgescut indulni. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy nem örülnék a magyargyűlölő Tik-Tok sztár indulásának. Ám, ha el is meszelik a hatóságok, nem mindegy, hogyan. Ha nem elég átlátható, nem konkrét bizonyítékokon alapszik és nem közérthető a döntés, az többet árt, mint használ törékeny demokráciánknak. Minden esetre izgalmas másfél hetünk lesz. Jut eszembe, szólnom kell valamiről, ami fontosabb a választásnál. Szombaton volt a napjuk. Éljenek soká a nők!