Közzétették a nyolcadik osztályosok országos képességvizsgáinak eredményeit. Bár a diákok több mint háromnegyede ötös átlag felett teljesített, a tavalyi évhez képest romlott az arány, derült ki a közreadott adatokból. A tágabb értelemben vett Székelyföld a számok alapján a középmezőnybe tartozik. Hargita megyében a tanulók 72,6, Kovászna megyében a diákok 71,3, Maros megyében a vizsgázók 71,5 százaléka ért el 5-ös vagy annál magasabb osztályzatot. A korábbi évekhez képest román nyelv és irodalomból és az anyanyelv vizsgán is romlott az ötös osztályzatot elérők aránya. A tavalyhoz képest matematikából is többen rontottak.
Évről évre azzal is szembesül székelyföldi társadalmunk, hogy magyar diákjaink rendkívül nehezen birkóznak a román nyelvvel. Az eredmények alapján, látható, hogy a román nyelv és irodalom vizsga úgy hiányzik számukra, mint púp a hátra. Hargita megyében a vizsgázóknak 50,4, Háromszéken 44,3, Maros megyében 32,9 százaléka bukott meg, az említett idegen nyelvből. 
Idegen nyelv nekünk, magyaroknak, a románoknak pedig nem tudom, hisz a közrebocsátott eredmények dokumentumait böngészve arra lettem figyelmes, hogy az anyanyelv meghatározást az országban élő kisebbségek által beszélt nyelvekre használják, a román nyelv nem anyanyelvként van meghatározva, hisz van a román nyelv és irodalom vizsga, valamint az anyanyelv és irodalom vizsga. A csúsztatás nyilván ott érhető tetten, hogy szükséges különválasztani a román nyelvet a kisebbségi anyanyelvektől, mert ha minden nyelvet anyanyelvként határoznának meg, akkor egy napon vizsgázna a román, magyar, német, szlovák tanuló az anyanyelvéből, és a kisebbségeknek nem lenne egy pluszvizsgája.
És itt álljunk meg egy szóra, vagy kettőre, mert számos kérdés felmerül. Amíg a román nebulók csak két vizsgára kell készüljenek, addig a magyarok háromra. Amikor a román diákok otthon pihennek, addig a magyaroknak „pihenésképpen” jut még egy vizsga. Nyilván ezért a magyar diákok fáradtabbak, stresszesebbek, kimerültebbek, mint román ajkú kollégáik. Három jegy az átlagot is jobban ronthatja, mint kettő, ugyanakkor hiába teljesít egy magyar diák anyanyelvéből és matematikából kiválóan, ha netán a román nyelvből megbukik, akkor elkaszálták. Magyarán megpecsételték a sorsát.
Suma summarum, azt lehet mondani, hogy a három vizsga több, mint a két vizsga. A vizsgaidőszakban részt vevő diákoknak, akik három vizsgát tesznek, több anyagot kell megtanulniuk és hosszabb időbe telik felkészülniük a vizsgákra, mint azoknak, akik csak két vizsgán vesznek részt. A tripla több, mint a dupla, három púp nehezebb, mint kettő, vagyis stílszerűen – tovább már nem belelovallva magunkat – az életben a három mindig több, mint a kettő, legyen szó vizsgákról vagy bármilyen más kihívásról. Világos? Egyeseknek úgy tűnik, nem, pedig nem ártana egyenlőbbé, igazságosabbá tenni a mérleg két serpenyőjét, s ha a diszkrimináció ezen a téren is megszűnne, valószínűsíthető, hogy a románnyelv-tanulás is hatékonyabban menne, mert ami nem kötelező, amit nem erőltetnek, mindig csábítóbb, talán. De annyi biztos, hogy nekik is megkerülne az anyanyelvük.