A modern szövetkezés gyökere 1844-ig nyúlik vissza. A kétkezi munkájukból élő munkások által alapított szövetkezet sikerének titka egyszerű, de jelentős elvekben rejlik, ezeket rochdale-i elvekként is emlegetik. Az alapelvek közül néhány lényegesebb: a nyitott tagság, azaz bárki szabadon beléphet és távozhat a szövetkezetből, a demokratikus vezetés, vagyis a tagok – függetlenül üzletrészük méretétől – egyenlő szavazati joggal rendelkeznek. Továbbá, az üzleti nyereséget vásárlási visszatérítés formájában kapják meg. A tagok által befizetett üzletrésztőkét gyűjtik, a szövetkezetbe fektetett tagi tőkének korlátozott a kamata, vagy semmiféle hasznot nem tulajdonítanak neki, illetve fontos a nyereség szétosztásának kritériuma, hogy a tagok mennyire vették igénybe a szövetkezet szolgáltatásait. A szövetkezetnek teljes politikai és vallási semlegessége van, az árusítás és vásárlás készpénz ellenében történik, illetve hangsúlyt fektetnek a szövetkezeti továbbképzés előmozdítására is. 
A szövetkezetek létrejöttét a kényszer szülte, a nehéz gazdasági-társadalmi helyzetben az egyetlen megoldást a kölcsönösségben és az önsegélyzésben látták. A kapitalizmus velejárója, hogy a nagytőke ellehetetleníti a kisvállalkozásokat. Egyik oldalon kialakul a tőkekoncentráció, másik oldalon pedig az elszegényedés. A szövetkezet erre jelentett megoldást, a szerényebb anyagi forrással rendelkezők összefogtak és megpróbálták felvenni a versenyt nagyobb versenytársaikkal.
Lehetne tovább részletezni a szövetkezetek alapgondolatait és ősfunkcióit, ám akit jobban érdekel a téma, idősebb családtagjaitól biztosan hallhat néhány történetet, akár anekdotát, vagy maga is utánajárhat.
De nézzük, mi történik napjainkban? A szövetkezetek ideig-óráig virágzóan működtek. Mi változott később? Tőkekoncentráció mindig is volt és lesz. A rendszerváltást követően egy évtized az üzletről, az inflációról és a privatizációról szólt. Később, az európai uniós csatlakozást követően a még nagyobb tőkével rendelkező multicégek betörtek országunkba, az olcsó munkaerő mellett még nagyobb profitot termelnek külföldről behozott termékeik eladásával, ezáltal is növelve a gazdasági szakadékot a társadalmi rétegek között. 
Azonban mi lett a szövetkezetekkel? Vannak, élnek és virulnak. Hogy kinek a kezében, azt nem tudni. Az viszont mindenképpen igaz, hogy napjainkra korántsem a bevezetőben felvázolt elképzelések mentén működnek. 
A témában kutakodva akadt beszélgetőtárs, aki megjegyezte, a rendszerváltást követően nem volt demokratikus a szövetkezetek újraszervezési eljárása. A szövetkezetek korábban az egyenlőség és egység jegyében jöttek létre, de mintha az emberi kapzsiság, vagy nevezzük felénk divatos szóval, a tűzhöz közel ülők privilégiuma lenne tönkretenni mindent, csakhogy feneketlen zsebeiket megtöltsék. Szomorú, hogy a szentek is már csupán csak vasárnap szentek, és a templomban is lehet politikai tőkét kovácsolni. Ugyanúgy a szövetkezet is addig szolgálja a közt, amíg némelyek egyenlőbbekké nem válnak társaiknál.