Van, amiben nagyon másak, de van, amiben ugyanolyanok a „mai fiatalok”, mint a korábbi generációk tizenéves korukban. Náluk is beindul a kísérletezgetés, a felnőttek dolgainak kipróbálása, és megtörténik a „nagy találkozás” a bódítószerekkel is. Rágyújtanak az első cigire (ahogy mi is tettük), a bulikban megjelenik az alkohol (ahogy a mi időnkben is volt), és jöhetnek egyebek is, de az egy más történet.
Maradjunk most a „hagyományos” szereknél, amelyek annyira megszokottak, hogy míg ijedten, értetlenül és gyakran ítélkezve beszélnek a felnőttek a Romániában is növekvő fiatalkori drogfogyasztásról, észre sem veszik, hogy épp kitöltöttek egy kispohárnyi sört a gyereknek, mert meg akarta kóstolni, és cigarettafüstbe burkolózva megy a purpárlé, hogy milyen veszélyes világ is ez a mai, bezzeg a mi időnkben. A lényeg, hogy a kamaszok – akárcsak a szüleik – társasági eseményeken (és nem csak) isznak, és bizony néha nem is ritkán, kómás állapotba kerülnek a mértéktelen alkoholfogyasztás miatt. Egy hosszú távú, több országra kiterjedő kutatás szerint a 15 év alatti lányok 20 százaléka, a fiúk 25 százaléka már legalább egyszer berúgott, és a szakemberek szerint ez az arány Romániában sokkal magasabb. A korai túlzott alkoholfogyasztás többek között az iskolai teljesítmény csökkenéséhez, a figyelem, a memória, a döntési képesség zavaraihoz, a társas kapcsolatok romlásához vezethet. A korai kipróbálás elég gyakran a függőség előszobája, annak minden szociális, gazdasági és egészségügyi hátrányával együtt.
A legnagyobb baj, hogy megengedő a társadalom az alkohollal szemben. Ha semmi egyebet nem tennénk, csak betartanánk a törvényeket, máris nehezítettebb lenne a kamaszok ivászata – ez is lenne ezeknek az előírásoknak a célja. Minden boltban, szórakozóhelyen ott a tábla, hogy 18 éven aluliakat nem szolgálnak ki alkohollal és dohányáruval, de a törvény itt véget is ér, pedig a tett jelentős büntetést és egyéb szankciókat von maga után. Emlékszem, egy pár éve székelyudvarhelyi civileknek volt egy szenzációs próbálkozása, amelynek során rendre figyelmeztették a pénztárosokat, eladókat kötelezettségükre, és egy ideig nem is tudtak a gyerekek például cigit venni. A dolog aztán abbamaradt, de hát igazából nélkülük is kellene működjön, nem? Egy felelős közösségben, ahol tulajdonképpen minden vendéglátós és kereskedő szülő vagy az lesz, a bevétel ezen részéről nemhogy le lehetne, le is kéne mondani… Lehetne szigorúan alsó korhatárt szabni a szórakozóhelyekre, bárokba való belépéshez is, rengeteg országban van, és rengeteg bajt meg is előznek ezáltal.
Ha a dohánytermékekről van szó, bár digitális bennszülöttjeink internetről is beszerezhetik a szívnivalót, például a tavaly divatba jött egyszer használatos Elf Bart, vagy mostanában a snüssz nevű terméket, azért a többség a hagyományos cigit szívja, amit ugyebár a boltokban vásárolnak meg, minden nehézség nélkül. Apropó snüssz! Svédországból származó füstmentes dohánytermékről van szó, kis dohánypárnákról, amelyek a fogínyre helyezve fejtik ki hatásukat. Ismeretlensége miatt megy a riogatás a szülők között, de a tanulmányok szerint nem veszélyesebb a cigarettánál, sőt, mivel nincsenek káros égéstermékek, használata kevesebb kockázattal jár, de (!) ez is függőséget okoz.
Az írás nem riogatni akar, csak rávilágítani arra, hogy a tinédzsereket fenyegető (illegális) drogveszély kezelése mellett itt nálunk talán nagyobb feladatunk van nekünk, felnőtteknek. A serdülőkor és a bódítószerek nagyon rossz „párosítás”, jóval nagyobb figyelmet érdemel a probléma, mint amit kap, komoly prevenciós programok kellenének. Józanságra, közösségi és egyéni felelősségvállalásra, tükörbe nézésre, nyitottságra, szeretetre és sok-sok odafigyelésre van szükség részünkről, ha tényleg vigyázni akarunk a fiatalokra. Akarunk?