Hogy emberek lehessetek
„Bárcsak nekem is ilyen bajaim lennének!” – mondta enyhe szarkazmussal egy anyuka néhány napja a gyermekének, aki arra panaszkodott, hogy miután tönkrement a rollerje, biciklivel kell kimenjen a barátaihoz, akik rollerezni fognak. Mire a másik édesanya pártfogásába vette a gyermeket, és azt mondta: mindenkinek a saját problémái a legnehezebbek, és az, hogy a gyermek nem tud rollerezni délután, számára akkora problémát jelenthet, mint neked a munkahelyváltás. Mint minden helyzetben, ezúttal is valahol középen van az igazság. Mindkét anyukának, illetve a gyermeknek is igaza volt.
Az elmúlt napokban a diákoknak is több jutott a gondból. A képességfelmérő és a próbaérettségi vizsgák edzették őket. A tanügyminisztérium szerdai adatai szerint a képességfelmérőn a diákok 81,7 százaléka ötöst vagy annál nagyobb jegyet ért el román nyelv és irodalomból, 75,3 százaléka anyanyelvből és 59,2 százaléka matematikából. Az országos eredmények azt tükrözik, matematikából voltak a leggyengébbek a vizsgázók, habár az arányok megyénként változnak. Az eredményekre lehet mondani ezt is, azt is. Ha a tanügyi rendszert szidjuk, annak is van alapja, ha a pedagógusokat hibáztatjuk, abban is van igazság, és bizonyára a diákok készülhettek volna jobban. Fontos volna azonban a következtetések levonása előtt minden egyes eredményt kielemezni és megnézni, mi van a háttérben. Jó volna egyszer és mindenkorra megpiszkálni a felszínt.
Lehet, hogy Józsika azért gyenge matematikából, mert az alapműveleteken kívül tényleg nem tud sokkal többet elsajátítani, de lehet az is, hogy bántalmazó környezetben él, és nem csak az iskolában. Jól emlékszem egykori tanárom példájára. Elmondta, sok-sok évvel ezelőtt számon kért egy legénykét, mert nem írt házi feladatot. Mire a diákja azt mondta, az édesapja előző nap részegen összetörte az asztalt és nem volt más alkalmatosság, amit asztalként használhatott volna. A tanár jóhiszeműen járt el, és nem adott rossz jegyet. Azt mondta nekünk: „Hogy adjak az ilyen gyermeknek egyest, mert nem írt házit?” Napjaink cifra, hiperszuper, okos és modern világában bármennyit is beszélünk a bántalmazásról, sajnos még akadnak olyan tanárok, akik az ilyenek után is beírják az egyest. Vajon az ilyenek nem járulnak hozzá a rossz eredményekhez?
Gyakran benne van a pakliban az is, hogy amióta egyik-másik pedagógus ilyen vagy amolyan magániskolában tanít, azóta kevesebb hangsúlyt fektet az állami oktatásban résztvevőkre. Megtörténhet az is, hogy a diákot azért sem érdekli a tananyag, mert amikor a táblához hívják, akkor megszégyenítik, hiszen, ha azt mondja a feladatmegoldás közben, hogy ki kell vonni, akkor azt a választ kapja: tégedet a forgalomból. Ugyan ritkán, de nem csak a diák lehet társának bántalmazója, hanem a pedagógus is. Ő főként pszichésen, a szavaival bánt. Belegondoltunk abba, hogy a pedagógus által bántalmazott diák felnőttként hogyan fogja egykori tanítóját tisztelni? Sehogy!
Szóval diákoknak és pedagógusoknak is egyaránt van miben még fejlődni. A tiszteletet mindkét oldalon ki kell érdemelni. Különben nem akarok ennél nagyobb eredményelemzésekbe kezdeni, de laikusként azt látom, hogy jó megnézni a kudarcok és sikerek után az apró részleteket is. Főként az iskolában! Zárásként és jó tanácsként Wass Albert Karácsony készül című versének néhány sora jutott eszembe, csupán a karácsony kifejezést kicserélném új nemzedékre, valahogy így: „Új nemzedék készül, emberek! / Szépek és tiszták legyetek! / Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!”